Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-08-01 / 8. szám
TISZAFÖLDVARI liiiÖLOVÄR POLGÁRAINAK LAPJA ' я, évfolyam 8. szám m augusztus ....................... ARA.9,50 FT. HÍRLAP 952 évvel ezelőtt, 1038. augusztus 16-án halt meg első királyunk, országunk és egyházunk alapítója: Szent István. Hányszor búsongott azóta a magyar, kínjában kiáltva, sóhajtozva vagy Isten felé könyörögve: Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga, ki voltál valaha országunk istápja! Hol vagy István király, téged magyar kíván, gyászos öltözetben te előtted sírván! Nem véletlen, hogy visszasírjuk őt. Nemcsak a magyarok, egész Európa királyai és fejedelmei között egyedülálló személy volt ő. Voltak nagy királyok a történelemben, akik erős kézzel, határozottan vezették népeiket. Ugyancsak voltak szentté avatható fejedelmek és királyok is sok nép és nemzet élén. Sőt, voltak példamutató családi életet élők is jónéhányan. De olyan uralkodó, akiben mindez együtt látható lett volna, egy akadt a népek történelmében, és ez az egy a mi királyunk volt: Szent István király. Az ifjú, huszonéves király felismerte azt a történelmi pillanatot, amikor meg kellett, hogy állítson egy addig természetes életmódfolyamatot népe történetében, és el kellett, hogy indítsa egy más társadalmi rendszerben élő, jogokra és kötelességekre épülő boldog lét felé. Véget vetett a kalandozásoknak és hódítási vágyaknak. Végleg letelepítette népét, ezzel nemzetté téve őket itt a Kiárpátok ölében. Ha nem így tett volna, ott lennénk, ahol vannak az avarok, besenyők és egyéb népek, melyek felszívódtak a történelem viharaiban és csak tankönyvekből ismerjük őket. Nincsenek többé, míg mi vagyunk. Sokszor haldokolva, erőlködve, de az alap szilárdsága miatt újra és újra feltámadásra, újraéledésre képesen állunk a talpunkon. Népünk a földgolyó egyik vagy talán legszebb részét választotta hazájául. Hatalmas folyóink, tavaink, hegyeink és völgyeink szépsége és gazdagsága ezer év óta hirdetik István helyes döntését, itt kell élnünk s nem máshol. Itt, Európa szívében, Nyugat és Kelet, Észak és Dél találkozási pontján. De éppen folyóink és hegyeink figyelmeztetnek bennünket a nagy igazságra, a testvéri kapcsolatok kiépítésére szomszédos népeinkkel. István óta minden igaz magyar így gondolkozik. Milyen belső energiája, milyen fantasztikus karizmája volt ennek az embernek, hogy ilyen bibliai példabeszéd szerinti sziklára tudta építeni országunkat? Honnan volt bölcsessége, honnan volt határozottsága, honnan volt megalkuvást nem ismerése, honnan volt bátorsága és ugyannakor honnan volt szeretete, honnan volt szelídsége, honnan volt békéje? Egyértelmű a válasz: hitéből! Tudta, érezte, megtanulta és megtapasztalta, hogy "hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet"! Hitt az igazságban s ezért keményen elítélte a gazokat. Hitt a becsületben, a tisztaságban, a bűntelenség győzelmében s ezért e mellett kiállva sújtott le minden bűnözőre. Hitt a szellem erejében s ezért tanította a népet, iskolákat alapítva. Hitt a munka eredményében, hitt a szépben, hitt a jóságban, hitt a szerelemben és nem utolsó sorban hitt az Istenben. Amikor trónra lépett, már meggyőződéses keresztény volt. Míg apja elsősorban politikai meggondolásból, ő már meggyőződésből élte keresztény életét. Ezért hívott papokat Bajorfóldről és Itáliából. Ezért létesített a pápa felhatalmazásával, mint apostoli király, püspökségeket, egyházmegyéket. Felbonthatatlan házasságra lépett a bajor Gizellával. Adalbert, a csehországi püspök eskette őket. Öt gyermekük született: Ágota, / Folytatás a 2. oldalon / Szent István nyomdokain V
