Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-07-01 / 7. szám
10 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. JÚLIUS Milyen legyen az újság? Kiss Nórának hívnak. Mint gyerek és mint újságárusító szeretném tolmácsolni a vásárlók és a magam kívánságát. Azt szeretnénk, hogyha az újságban lenne olyan oldal is, amelyben közlik, hogy ki halt meg, ki született, ki házasodott, kit gyilkoltak meg (mert már ilyen is előfordul), kit raboltak ki, mi történt egy-egy emberrel. Főként a gyerekek árulják az újságot, és belekukkantanak, de nem találnak sok olyan dolgot, amit megértenek, ami érdekli őket. Ezért kellene Gyermekoldal címmel nekünk is szakítani helyet. Ezen az oldalon lehetnének történetek, viccek, rejtvények, pályázatok, csere-bere hirdetés, és néhány ötlet arra, hogy mivel lephetjük meg egymást. Egyébként véleményem szerint az újság jó, de így még jobb lenne. Jó munkát kívánok! Kiss Nóra *** Kedves Nóra, remélem, leendő kolléga! Leveledre azért válaszolok a szokottnál kicsit bővebben, mert olyan változtatási javaslataid vannak, amik figyelemreméltóak, s a többségük már szerkesztőbizottsági üléseken is felvetődött. A mi szándékunk is egybecseng a Tiéddel, miszerint legyen a Hírlap még érdekesebb, még olvasmányosabb, még sokrétűbb. És most vegyük sorra a javaslataidat. Egy olyan anyakönyvi rovatot mi is a kezdet kezdetétől szeretnénk beindítani, amiben a születések és a halálesetek, valamint a házasságkötések szerepelnének. Ennek mindezidáig egyetlen technikai akadálya volt és van: információink szerint nem mindenki egyezne bele, hogy ilyen jellegű családi hírei nyilvánosságot kapjanak, másrészt pedig a községi tanács megfelelő ügyintézőjével sem sikerült még ilyen jellegű kapcsolatot kiépíteni. E szándékunk azonban él, miután nagyon sok helyi lapban láthattuk már jó példáját. A Gyermekoldalról is sokat beszéltünk már a szerkesztőbizottság tagjaival. Megint nem szándékbeli akadálya volt annak, hogy ezt megvalósítsuk, hanem technikai jellegű. Amennyiben Tiszaföldváron összeállna egy olyan lelkes gyermek- és serdülőcsapat, amelyik fölvállalná ennek az oldalnak a megírását és összeállítását - természetesen felnöttirányílással-, akkora lap szerkesztői szívesen engedik át ezt az állandó egy oldalt nektek. A dicséretet és a jókívánságokat lapkészítő kollégáim nevében is köszönöm, és kérlek, segítsd tovább is a munkánkat. Szeretettel üdvözöllek: Murányi László felelős szerkesztő "A legtrágárabb szájú nemzet vagyunk”! Már sokszor, sok helyen megírták, szóvá tették, de mégsem bizonyult elégnek. A trágár beszéd sikk lett. Természetes, megszokott, a mindennapi életünk velejárója. A fülem hallja, de az agyaM nem tudja feldolgozni, belül ösztönösen tiltakozik. Feszült az idegrendszerünk, tele vagyunk agresszivitással, szorongat a félelem a jövő miatt, elkeseredettek vagyunk, s időnként az emberi voltunkból teljesen kivetkezettek. Káromkodunk. A gyerek szívja magába pici korától kezdve a tápszerrel és a cigifüsttel. A szülők büszke boldogsággal mosolyognak, amikor hallják csemetéjüket, hogy a legelső szavak egyike a mama mellett a "bazsd meg". Ezt olyan aranyosan, selypesen mondja, oly jól áll neki. Három évesen már egyre mulatságosabban, felnóttesen cifrázza. Óvodában már szinte minden gyerek így beszél - mondja a szülő -, legyintéssel leplezi zavarát, mentegeti a helyzetet, ha a gyermeke a "jobb" körökben is elengedi magát. Nos, nézzük csak, kik is azok a jobb körök, ahol legalább illik zavarba jönni, akik előtt szégyenleni kellene magunkat a gyerek szájamiatt. Orvosok, tanárok, értelmiségiek stb. De már az orvoshoz is hozzátartozik a farmerviselet mellé a káromkodás. Most ez a menő, a lezser. A cigi, a szesz mellé feszültséglevezető. A négy fiam közül a legnagyobb már megkapta az iskolában, hogy zsidó, náci, buzi - hogy csak a szolídabbakat említsem. Csak azért, mert a lányokat emberszámba vette, nem trágárkodott velük, de beszélgetni sem igen mer már, mert akkor meg "szexuális jelzőket" kap. Beszélgettem hetedikes lánnyal, aki azt mondta, hogy a többiek csúfolják, mert még nem volt szexuálisan fiúval. Honnan is tudnák, hogy a szex még nem szerelem, hiszen a pornó ott virít az édességpult mellett. A fiaim szemébe szégyenkezve kell néznem, miközben felvilágosítom? A hetedikes biológiakönyvben ez áll: "Míg a szaporodás az állatvilágban ösztönös folyamat, az embernél érzelemmel áthatott, felelősségteljes tevékenység." Úgy érzem, túl késő. Már az ötödikes könyvben is nyugodtan "felvilágosíthatnának". A felnőttek szája sem éppen tisztelettel beszél erről a nem mindennapi érzésről. Honnan is tudnák, hogy a szex a szerelemmel szeretés legmagasabb kifejező foka? Hiszen a gyereknek általában nem így adják tudtára. Amikor felnőttet hallok Isten nevével gyalázkodni, néha veszem a bátorságot, és megkérdem, hogy miért szidja azt, akiben nem is hisz? Hogy énekelhetjük, szavalhatjuk, kérhetjük, hogy "Isten áldd meg a magyart...", amikor káromoljuk. A felnőttek botránkoznak meg a legjobban, hogy a mai fiatalok hogyan beszélnek. Pedig a csemetéinket mi neveljük! Az egyik tanár pár éve azt mondta, hogy a kisdobosok 6 pontja nem fér össze a hitbeli neveléssel. Meg kellett volna néznie, hogy mit is tartalmaz a tízparancsolat. Mind a kettő azt mondja, hogy élj becsületesen, tanulj, dolgozz, tiszteld szüléidét stb. A Bibliában ez áll: "Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni. íme, a lovaknak szájába zabolát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, és az 6 egész testöket igazgatjuk. íme, a hajók is noha mily nagyok, és erős szelektől hajtatnak, mind azáltal igen kis kormánytól oda fordíttatnak, ahová a kormányos szándéka akarja. Ezenképpen a nyelv is kicsiny tag, és nagy dolgokkal hányja magát. íme, csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplósíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását..." (Jakab lev. 3, 1-7.) Ugye milyen világos a kép ezek után? A beszéd minősége maga után vonja a további erkölcsi élet milyenségét. Nem lehet valaki kétértelmű viccek kedvelője, egyben egyértelműségre törekvő, igazságszerető, s közben pletykára éhes, szeretetigénylő, s közben a szavaival ölni, felnyársalni tudó. Illetve lehetni lehet, csak éppen magába szállhat az ember, hogy hol van a hiba. Honnan ered, hol van a csírája ennek az ellentétnek? Talán ott, amikor még beszélni kezdett a felnőttektől hallott szavakkal, trágár, mocskos beszéddel. A fiatalok körében is kötőszavakként röpködnek a szennyes szavak. Nincs ezen mit csodálkozni. A vérükben van, ilyen világban nőttek fel, amit tudom, hogy nem mindenki tart természetesnek... Bagi Judit
