Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-06-01 / 6. szám
2 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. JÚNIUS / Folytatás az 1. oldalról / Bél Mátyás leírása az 1730-as bejárás után: Földvár: "...Egykor török végvár volt itt, vízzel övezett kettős árokkal, mindkét árok mély, meredek mederben. A Tisza áradása után...hatalmas mocsarakban marad vissza a víz, ...as/árazabb talaj magas partjával ék módjára emelkedik ki a környező mélyfekvésű mocsárból. Csak a határ déli oldalán van egy kis száraz rész... Itt is az előbbihez hasonló árkok, török sáncok húzódnak..." A kétszáz éves térkép és a260 éves leírás szinkronban van egymással. Ma is megtalálható az ék alakú magas part és a környező mélyebb terület: a "Lapos", a "Halesz", a sánc-árok létére viszont csak a helyén húzódó Sánc utca utal. Ettől az utcától északra terül el Tiszaföldvár ősi magja a Tabán (vagy Tobány). A sánc-árok keleti vége mellett egy körülhatárolt területet jelöl a térkép két nagyobb és két kisebb épülettel (a Kossuth utcai iskola környékén). Dokumentumokkal meg nem erősített visszaemlékezések szerint a Podmaniczky birtok tiszttartói lakása állt ezen a helyen. Valószínűleg ebben a ma is meglévő házban született 1811-ben Somogyi Károly esztergomi kanonok, aki a szegedi árvíz után 40.000 kötetes könyvtárát ajándékozta a városnak (Somogyi Könyvtár). Az 1870-80-as években készített harmadik katonai felmérés alaptérképén még jól kivehető az árok teljes hosszában. Két híd vezetett át rajta a Bajcsy Zs. utca és a Baross körút vonalában. Az árok nyugati végét kb. 15 éve töltötték fel teljesen, és lakóházat, műhelyt építettek a helyére. Egyébként az árkok a múlt században jelentős problémát okoztak a községnek. Egy 1864-ben felvett jegyzőkönyv szerint: "...a községen keresztül vonuló fóutcza, melyen 4 híd használtatik, kettő ezekből téglából, kettő pedig fából állván", a biztonságosabb közlekedés miatt a két fahidat "téglábóli" hídra akarják cserélni." A sánc-árok ügye meg 1924-ben is napirenden van: a 64/1924. számú képviselő-testületi jegyzőkönyv szerint K.Kiss Károly kéri, hogy a Sánc utcára és Baross körútra dűlő portája melletti területből adjank át neki 110-120 négyszögölet, melynek ellenében hajlandó annyi földet adni a községnek, amennyi a Sánc árok betöltéséhez elegendő. A képviselő-testület válasza: "A községnek a mai időben a Sánc árkát betömetni módjában nincs, amennyiben pedig a község a Sánc árkot betömetné, ahhoz van elegendő földje..." A délebbre lévő árok helyét a mai térképre átvetítve, körülbelül a jelenlegi Beloiannisz utca nyomvonalát kapjuk meg. Itt lehetett a Bél Mátyás által említett második árok. A Szolnok (Varsány) - Kunszentmárton közötti út mellett, a mezőtúri elágazásnál már 1784-ben megvolt a Kucorgói csárda (W.h.). A jelenlegi ún. Öregtemető helyén téglaégetőket jelöli a térkép (Ziegelhütten). A faluba bevezető utak legyezőszerűen szétágaznak. A téglaégetők mellett is volt egy vízlevezető "árok", amin híd állhatott. Öcsöd, Mezőtúr, Szolnok felé ezen lehetett kijutni a faluból. A Cibakháza felé vezető utak ezt a mélyedést nyugat felől megkerülték. A terepadottságok miatt a falu csak dél felé terjeszkedhetett. így állt elő az a helyzet, hogy a "központ" az 1787-ben épített református templommal, az 1860-ban elkészült evangélikus templommal és az 1901-ben hat hónap alatt tető alá hozott községházával a község egyik végétől 2-300 méterre, a másik végétől pedig 5-6 kilométerre van. Szlankó István Aki elment a réven... A révvel kapcsolatos régi közmondás, maga a rév is, nem oly régen még mindennapos tapasztalata lehetett aTisza-parti embernek. Ma, sajnos, alig-alig: a rév maga is "elment"... .A Tisza-révek története több évezredes. Amiótaemberekélnek ennek a víznek a partján, azóta él a rév is - környező nyelvjárásban, még ma is ré vagy ri -, hozzátartozott a folyóparti települések mindennapjaihoz. A révekínai(?) rendszere a múlt században alakult ki. Még 25-30 évvel ezelőtt is nyolc-tíz rév működött a szolnoki és ugi híd között - Tószeg, Várkony, Vezseny, Földvár, Cibakháza (2), Kürt, Inoka, Nagyrév -, közöttük két-három kompos "naggyré". Annak előtte pedig minden vízparti községnek és minden nagyobb uradalomnak volt saját ladikos "gyalogré”-je. A réveket a bérlők (község, földbirtokos, magánszemély) üzemeltette, a vármegye, később a KPM felügyelete mellett. A révek elsorvadása a piacgazdaság szétzilálásával, a mezőgazdaság kollektivizálásával vette kezdetét. A falusi ember számára addig létfontosságú kereskedelmi-gazdasági útvonalak érdek és cél híján feleslegessé váltak, a falusiak közlekedési és szállítási eszköze, a lovaskocsi eltűnt, maradt a gyér, gyalogos-kerékpáros, "látogató" forgalom, amiből a rév nem tarthatta fenn magát. A révészet jól meghatározható, megbecsült foglalkozás volt. Nem jelentett kényelmes életet, hanem küzdelmes és nehéz keresetet, de biztos megélhetést nyújtott. A 20-30 évesek, de talán, maguk a mai fiatalabb révészek sem ismerhették azt a szolgálatot, azt a fegyelmet, amit régen a révészkedés jelentett. A forgalmas réveken (majd’ mindenik az volt) a révész éjjel-nappal hívható-kelthetó volt, jeles napokon, vásárok idején a nap 24 órájában közlekedett, csak a tavaszi "nagyvíz" és az erős zajlás állította a kompotés ladikot pihenőbe. A földvári "Fekete-rév" is több évszázados múlttal rendelkezhet. A Fekete-család a század elejétől révészkedett 1947-ig. Az "államosításig" bérelte-üzemeltette a révet. Azok közé a ritka révek közé tartozott, ahol a foglalkozás öröklődött, és amelyek tisztes jómódot biztosítottak bérlőjüknek. Hozzájárult persze mindehhez a forgalmas vendéglő hozama is, a földvári oldal rámpájánál. A családles zármazottai szerint a rév és z "pénzre feküdt, pénzre kelt" - ha egyáltalán le tudott feküdni és nemcsak félórákat szundítani. A jó kereset mellett nagy volt a "rezsi", hiszen 1936-ban, amikor Fekete révész az addigi "fahidast" "vashidas "-ra, fém lágszekrényes kompra cserélte, az akkor nyolcezer pengőbe került. Ezért a pénzért komoly házat lehetett venni. 1947 után a gyalogrévek gyorsan megszűntek, pár év múlva a várkonyi komp is. A Közép-Tiszán csak a földvári és az alpári nagyrév maradt életben, ha a többhónapos "szünetekkel" működő révet élőnek lehet nevezni. Az elmúlt években is tapasztalhattuk, hogy a "nem üzemel" felirat le se kerül a bejárók elejéről. Az idei esztendőben pedig a komp még egy napot sem közlekedett. Ugyanaz a helyzet a révek elvesztésével is, mint a Tisza víziút-szerepének elsorvasztásával: nagy "fényűzés" és pazarlás ezeknek a takarékos üzemeknek a semmibe vétele. A gazdátlanság nyomta rá a bélyegét a földvári révre is, mint annyi minden másra ebben az országban. A rév üzemeltetésének joga (feladata?) félévente változott, úgy tűnt, a mindenkori "gazda" célja csak a tőle való szabadulás volt. A ré-A rév jelentősége pedig a közeljövőben alaposan megnőhet. Azon az egyszerű tényen túl, hogy pl. Budapestre a rév használatával sokkal rövidebb az út, a tiszamenti községek közötti járműforgalom is igényelné a folyamatos működését. Ha pedig arra gondolok, hogy mi történik, ha az új szolnoki híd építése eléri a 4. sz. és 442. sz. utak kereszteződését, a hajam szála is égnek állhat, az ott keletkező forgalmi dugók rémképétől. Ezt a "gócot" a földvári komp jelentősen tehermentesíthetné. A jelek arra mutatnak, kezdi ezt fölismerni más is : a rév működtetésének joga az újra önállóvá vált vezsenyi tanács kezébe került. A vezsenyiek a rév bérletét vész, a körülményeknek megfelelően, alig volt érdekelt a forgalomban, legföljebb a borravaló reménye mozdította ki mindenféle mellékfoglalkozásaiból. A "révgazda" annak örült, ha nem jár a komp, akkor nem volt vele baj, a megyei támogatás pedig így is, úgy is megérkezett időben. így aztán nem jár a komp, ha nagy a víz azért, ha kicsi azért, ha éppen jó a vízállás, alejárónvan méteres iszap, nem működik a benzinmotor, festik a kompot, és így tovább... magánkézbe adták, és az - híreink szerint - napokon belül közlekedni kezd. Jó szándékkal kötözködöm akkor, amikor eszembe jut: nem érte volna meg vajon a földvári tanácsnak, hogy komolyan vegye a "rév-ügyet", és gyarapodjék belőle? Bizakodással várjuk mindenképpen a rév feltámadását, ahogy ugyanezt várjuk általában az országos és honi dolgainkat illetően is. Hátha megváltozhat a közmondás is: valami a réven is jöhet, nemcsak a vámon. vega A Fekete-rév a ’30-as években
