Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-05-01 / 5. szám
1990. MÁJUS TISZAFÖLDVÁRIHÍR1AP 9 Bort inni nem szégyen! Mi magyarok, vándorlásaink során, szőlőből készült alkoholos itallal először itt találkoztunk a Kárpát medencében. Árpád apánk volt olyan előrelátó, hogy az avarok szorgos munkájával meghonosított szőlőből megtanultunk bort készíteni. Na, de hogyan és milyet? A magyarok vándorlásuk során sehol sem találkoztak szőlőtermeléssel, illetve borkészítéssel. A szőlő őshazája ugyanis a Kaukázus déli lejtője, valamint Észak-Afrika, Egyiptom központtal. Ezeken a területeken már időszámítás előtt háromezer évvel termelték a szőlőt és készítették a bort. Ezeken a földrészeken a magyarok nem jártak. Tehát hála az avaroknak a mostani borkultúránkért. A bor szavunk is avar eredetű. Dr. Tóth János nyelvész professzor szerint bőséget, jólétet jelent. Sajnos nekünk igen rövid idő kellett arra is, hogy megtanuljuk: nemcsak szőlőből lehet bort csinálni. Az európai (görög, itáliai) szőlőtermesztéshez és borkultúrához mi magyarok is tevékenyen hozzájárultunk. Az új, jó bort adó szőlőfajták rajtunk, magyarokon keresztül jutottak el északra, keletre, valamint észak-keletre a római birodalom uralma idején. Dr. Kádár Gyula egyetemi tanár írja: "A bortermelés fontos jövedelemforrást jelentett, és ezért ennek fejlesztése egyaránt érdeke volt az egyháznak a földesúmak és a módosabb városi polgárnak is." Szóval mindenkinek, csak annak nem, aki megművelte a szőlőt és elkészítette a bort. Tudják-e, honnan van a borfejadag? Olvastam, hogy egyik pápa egy új kolostor megszentelésekor elrendelte: a barátok és apácák műveljenek szőlőt. (Jórészt az egyházaknak köszönhető Európában a borkultúra ápolása.) Javadalmazásuk "prémiuma": csuhásoknak 0,7 liter, kötósöknek 0,5 liter. Kicsit utánaszámolva kijön a mostani évi borfejadag, 250 liter. Magyarországon a paprikán kívül szőlőből van a legtöbb faj, fajta és alfaj, és ha úgy akarnánk, mindegyikből másfajta illatú, aromájú bort állíthatnánk elő. Fűzzük a gondolatainkat Tiszaföldvár szőlő- és bortermelése köré. Szőlőterületeink az akkori borminősítő intézet szerint "jó bortermőhely" minősítést kapták (1973). Ilyen 184 helység van hazánkban. Számon tartanak bennünket a borunk miatt is az országban. Azt mondja a régi igazság, hogy jó bor, jó egészség! Aki úgy issza a bort, mint ökör a vizet (mert csak annyit iszik, amennyi jól esik), az tudja becsülni a bátori kesernyést, a laposi savanyát, a kincsemi ugratót, a mirkói bújkálóst, az aranyhegyi bunkóst, kurázsiból meg a szárazát. Régi hagyomány, hogy húsvétkor "minősítették" locsolkodás ürügyén egymás borát a gazdák. Minden háznál három pohár bort kellett minimum meginni. Az elsőt azért, mert megtiszteljük a gazdát, a másodikat azért, hogy nehogy azt higgye a gazda, rossz a bora, a harmadikat isszuk azért, mert jól esik. A többit úgyszintén. Utána meg jöttek a boros nóták, mint például: Hatakós hordónak új a feneke. Indítványozom, gyűjtsük össze Földváron énekelni szokott boros dalokat. Jordán Antal tanár urat kérjük meg, fogadja azokat. Talán még ismerik a verset: Bor, girbe-gurba szőlőtőkének a leve Nyitókapával pufogtatott Meccőkéssel sanyargatott Szőlőtökének a leve. A múltkor is hogy kibánt velem Fütyültetett, danoltatott Még az árokba is baktatott Bor, asszony szomorító Kocsmárost gazdagító bor Mire mennék, ha ez nem vóna Ha az eszem mindig helyén vóna Becsület van bőven, hadd fogyjon Dixom (igyunk) Tiszaföldváron 989 katasztrális hold szőlő volt. Vajon vane még ennyi? Dionüszosz és a Danaidák vigyázzanak ránk, mert azt tartja a fáma, hogy ők vigyáznak a borivó, szőlőművelő polgárra. Kiss Imre Szőlőben, gyümölcsösben Vegyszeres gyomirtás Akik a szőlő sorai közötti és a gyümölcsös szabadon maradó területeit nem használják valamilyen ámyékkedveló növény termesztésére, tudják, hogy a kapálás igen sok munkát ad. Igaz, hogy annak nem csupán a gyomirtás a célja. Adódhat azonban olyan eset, amikor esős idő, vagy egyszerűen az időhiány más megoldásra kényszerit. Ilyenkor segíthet a vegyi kapa, azaz a Gramoxone nevű gyomirtószer. Egy százalékos oldatát permetezzük a gyomokra. A hatóanyag minden zöld növényi részt elpusztít. Idősebb gyomok a kezelést átvészelik. Az oldatot nem szükséges apró cseppekre porlasztani, sőt! Előnyösebb a nagy csepp. Kis területen egyszerűen locsolókannával is kijuttatható. A Gramoxone a Convolvulus-féléket (szulák) nem károsítja! Fűféle gyomok, ezek közül is a tarack irtására a glifozát = Glialka a legmegfelelőbb. Akkor a leghatásosabb, ha a gyomok 5-15 cmesek. Felszívódásához hat óra szükséges. Meleg, párás időben jobb hatású! Levélen keresztül szívódik fel. A föld alatti "tarackot" is elpusztít-JaÁltalában a szőlő és a gyümölcsös sorközei könnyen kezelhetők, permetezhetők. A tőkék környéke, a szőlősor azonban néha gyomos marad, ez pedig sokkal veszélyesebb, mint azt sokan gondolják. Az esztétikai szempontokon túl, a tőkék közvetlen környezetében lévő fű vagy egyéb gyom részben kitűnő hely a kártevőknek, továbbá a mikroklíma megváltoztatásával a peronoszpóra-fertőzést is elősegíti. Tévedés azt hinni, hogy a szőlőről lecsepegő permedé úgy is védelmet ad. Nem ad! Már csak azért sem, mert elég baj az, ha a permedé lecsorog. Azonkívül például a szőlőperenoszpóra a gyomokat nem fertőzi, azok csupán a fejlődéséhez szükséges páratartalmat "állítják elő". Az ültetvények több évre szóló gyomirtása most nem időszerű, arra később visszatérünk. Sose használjanak ismeretlen eredetű, innenonnan szerzett gyomirtószert! A rendelkezések lényegesen módosultak a felhasználható anyagok terén. Csak megfelelő tájékozódás és főleg szaktanács után használjanak gyökérherbicideket, csírázásgátlókat. Végül még egy tanács. A szabadforgalmú gyomirtószerek is mérgezőek! Gondosan tárolják, használják azokat. Mráz István
