Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-05-01 / 5. szám
1990. MÁJUS TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 5 Óvoda a gyermekekért Szükség van rá! A múlt A Gyakorló Óvoda 1978-ban került Földváron átadásra, s 11 évig volt a szakközépiskola részeként működő gyakorló hely. Mivel az óvónőképzés fokozatosan megszűnik, átalakul, az óvoda is önállóvá vált. Kissé megbolygatta az elmúlt évben a két intézmény elválása a közvéleményt Földváron. A válás nem volt könnyű, 11 év hosszú, ezer szállal kapcsolódott egymáshoz a középiskola és az óvoda. Nagyon sokat köszönhetünk a szakközépiskolának, sokat tanultunk az egy évtizedes együttélés során. Nem volt könnyű a magasra állított elvárásoknak megfelelni, de mind szakmailag, mind emberileg sokat jelentett a helytállás. Sok szép szakmai sikert hozott nekünk a gyakorló óvodai munka. Szerettük, és örömmel végeztük, mert egy olyan szakmát másokkal is megszerettetni, megtanítani, amit mi magunk is szeretünk, igazán szép feladat. A jelen A Kossuth úti és а П. számú óvodába, összesen hét csoportban, 197 kisgyerek jár. Az intézménynek 36 dolgozója van, s még három évig lát el gyakorló óvodai feladatokat. Az új intézmény 1989. július 1-jén nehéz időszakban nyerte el az önállóságot. Akkor is, ha nem lenne ennyire szegény a tanácsi költségvetés, de így gazdálkodni, minden feladatot megoldani és az önállóságot tanulni még sokkal nehezebb. Mindkét óvoda jó helyen van, központban, ezért mindig sok volt a jelentkező kisgyerek. A mai napig 28-30 fős csoportokkal dolgozunk. Sajnos ez így nem jó. Óvónőknek és óvodásoknak is nehéz elviselni a zsúfoltságot, a zajt, mert ennyi gyereket nem lehet jó színvonalon ellátni. Az ideális csoportlétszám 15-20 gyerek lenne, ez már sok helyen meg is valósult, de nálunk egyelőre csak álom. Nagyon szomorú a szívem, ha arról hallok, olvasok, hogy az óvodákra nincs szükség, leépítik, bezárják őket. Azzal egyet kell érteni, hogy a zsúfolt, napi 10-11 órán át nyitvatartó óvoda nem jó a gyereknek, de az óvodára szükség van. Négy, öt, hat éves korban a kicsiknek közösséghez kell szokni, mert enélkül sokkal nehezebben állnak helyt az iskolában. Féltem nagyon a nehezen megteremtett értékeket. Tiszaföldváron az oktatási intézmények állapota elkeserítő. Az iskolák, főleg az alsótagozat, régi, elavult épületben, az elemi civilizációt is nélkülöző helyzetben van. (Kinti WC, elavult fűtés, melegvízhiány, kilométeres távolságok.) Az óvodák ehhez képest elég jól felszereltek. Nem szabad hagynunk a megszüntetésüket, nem szabad tönkretenni a már elért eredményeket. A jövő A fentiekkel összefüggésben az óvoda nevelőtestületének terveiben szerepel az óvoda-iskola megvalósítása. Három óvónő jelentkezett tanítóképzőbe intézményünkből ennek érdekében. Az óvoda-iskola lényege abban van, hogy az óvoda nagycsoportjában már egy óvónő és tanítónő foglalkozna a gyerekekkel óvodás módon, és ez a nevelői páros megmaradna első, második osztályban, esetleg még harmadikban is, óvodai környezetben. Ilyen módon nagyon megkönnyíthetnék az iskolai életre való átállást a kicsiknek. Ennek részleteiről, elképzeléseinkről a későbbiekben még biztosan lesz alkalmunk a nyilvánosság előtt beszélni. Szerepel még terveink között egy kislétszámú csoport létrehozása is, olyan gyerekekből, akik nehezen illeszkednek a közösségbe. A legtöbb kisgyerek ugyanis, akit rossznak tartanak, nem rossz, csupán nehezen alkalmazkodik. Ezzel a csoportszervezéssel - melyben több törődést, egyéni bánásmódot kapnának - az ilyen problémás gyerekek életét könnyíthetnénk jelentősen. Terveink ellenére mi is érezzük a feszültséget, bizonytalanságot, melyet a társadalom sugároz, de az óvoda azért érzelemgazdag, meleg, szerető közösség, mely sok mindentől megvéd, bizakodóvá tesz bennünket. Kérem a tiszaföldvári polgárokat, szülőket, hogy ne hagyják az óvodákat megszüntetni. Segítsenek abban, hogy a kisebb gyereklétszámok ellenére is megmaradhassunk, mert az óvodában gyerekszerető, jó óvónőkkel, családias légkörben, közösségben sokat segíthetünk önöknek, hogy gyerekeik boldogabb, kiegyensúlyozottabb, jólnevelt emberek legyenek. Gondoljanak a megszűnt szülőotthonra, mely azóta is hiányzik. Megszüntethető volt, mert nem álltunk ki érte. Most a bölcsődén és az óvodákon van a sor. Ne hagyjuk! Tóth Lászlóné intézményvezető Fotó: Tajti