Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-01-01 / 1. szám

6 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. JANUÁR Vízkereszttől a víasáaoí Mit ünnepelnek a keresztények víz Részlet Máté evangéliumá­ból: "Abban az időben fellépett Keresztelő János és Judea pusz­tájában ezt hirdette: Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek országa. János teve­szőrből készült ruhát viselt, csí­pője körül pedig bőrövet; eledele sáska és vadméz volt. Akkor ki­ment hozzá Jeruzsálem, egész Judea és az egész Jordán-vidék. Megvallották bűneiket és meg­­keresztelkedtek nála a Jordán fo­lyóban. Amikor látta, hogy szá­mos farizeus és szadduceus jön, hogy megkeresztelkedjék, így szólt hozzájuk: ’Viperák fajzata! Ki tanított arra, hogy fussatok a re vernek minden fát, amely jó gyümölcsöt nem terem. Én a bűnbánat jeléül csak vízzel ke­resztellek titeket. De az, aki utá­namjön, hatalmasabb nálam. Ar­ra sem vagyok méltó, hogy saruit hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket. Szórólapáttal kezében kitakarítja szérűjét és csűrbe gyűjti búzáját, a pelyvát pedig olthatatlan tűz­ben elégeti. ’ Akkor Jézus Galib­ából Jánoshoz ment a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. Amikor feljött a vízből, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke galamb képében leereszkedik és rászáll. Akkor a mennyből ez a fenyegető megtorlás elől? Te­remjétek hát a bűnbánat méltó gyümölcsét! Ne gondoljátok, hogy hivatkozhattok arra: Ábra­hám a mi atyánk! - mert mondom nektek: tud az Isten ezekből a kövekből is fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze már a fák gyökeréhez ért: kivágnak és tűz­szózat hangzott: Ez az én szere­tett Fiam, akiben kedvem telik." Ennek az első evangéliumnak szerzője Máté, másik nevén Lé­­vi, aki egyike volt a tizenkét apostolnak. Mielőtt csatlakozott volna Jézushoz, vámszedő volt a Genezáret-tó partján, Kafama­­umban. Példaadó készséggel kö­vette az Úr hívó szavát, s attól fogva állandó tanúja volt tanítá­sának és tetteinek. Jézus menny­­bemenetele után először a zsi­dóknál, később más pogány né­peknél hirdette az evangéliumot. Hirdeti, hogy Jézus az ősidők óta megígért Messiás. Az evangéli­um megírásának időpontja az el­ső század ötvenes éveire tehető, nyelve a Palesztinában használa­tos arám nyelv. A többi apostol­lal együtt Máté is vértanúhalált halt. Az olaszországi Salemóban van eltemetve. Jézus megkeresztelkedésére emlékezünk tehát vízkeresztkor. Tibériusz császár uralkodásának 15. évében, vagyis időszámítá­sunk után 27 októbere és 28 szep­tembere között keresztel János. Öltözéke, tápláléka egyszerű, közvetlenül a természet ajándé­ka. Ennek is volt jelentése. Illés prófétára emlékeztetett. Műkö­désének helyszíne a Holt-tenger sziklás partjától nem esik messze. Ezen a vidéken, Qum­­ránban néhány évtizeddel eze­lőtt, századunk közepén a János korabeli vallásos közösségek, esszénusok hátrahagyott könyv­tekercseit találták meg beduin pásztorgyerekek az egyik bar­langban. A kétezer éves ószövet­ségi írástöredékek bizonyítják a ma olvasható Biblia hitelességét. Méltó helyeken, a londoni Bri­tisch Múzeumban és a jeruzsále­­mi Zsidó Múzeumban őrzik az értékes leleteket. Ennek az esszénus, nőtlenség­ben és aszkéta életet élő közös­ségnek tagja lehetett a zsidó pap­nak, Zakariásnak fia, János. Bel-Az örökre megszente Balatonszabaditól a Jordánig. Ezt a címet is adhatnám írásomnak. Gyerekkorom első igazi vizes élményét ugyanis a balatonszabadi strand adta. A megunhatatlan Balaton víznél szebbet, simogatóbbat akkor el sem tudtam képzelni. A víz számomra egy volt a Balatonnal. De jöttek nagy lehetőségek, s a víz immáron tengere­ket, hatalmas folyókat, világhírű vízeséseket jelentett számomra. Egy, csak egy víz hiány­zott még a tarsolyból. 1987-ben végre oda is sikerült eljutnom, ahol vitathatatlanul A VÍZ­ZEL találkoztam. Izraeli utunk közepe­táján hallottuk végre idegenvezetőnktől: most lemegyünk a Jor­dánhoz. Elhagytuk Qumránt, aztán Jerikót. Már csak néhány perc, és ott vagyunk Jézus megkeresztelkedésének helyszínén. Filmfelve­vők, videók, fényképe­zőgépek mind csőretölt­­ve. S akkor végre meg­állt autóbuszunk, s meg­láthattuk a partmenti fák, bozótok között a parányi víztükröt. Sü­tött a nap, de fénye alig érte közvetlenül a vizet, a föléhajló világosbarna törzsű fák miatt. Gyors fényképezés után néhány kilomé­terrel odébb ha Oda, ahol meg tózhat a zarándc dősebb paptár nekigyürkőztek zoknit le, nadr fel, s legalább percig állni ebb ben, amelyben J kétezer éve. H tam Istennek, egészségesen s lamelyest fiatal< tam el ide. Bel tem magam, i hettem, átúszh folyók királyát parányi, néhán­­szélességű s a kilométer hős: lyócskát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom