Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-03-01 / 3. szám
1990. MÁRCIUS TISZAFÖLDVÁRIHÍR1AP 9 Környezetvédelem és agyszennyezés (1.) Sokszor vettem részt olyan vitákban, ahol a javakat termelő (termeltető) gyakorlati szakemberek, a szakértelem és a hivatal bástyáival a hátuk mögött a "földbe döngöltek", jobb esetben elnézően mosolyogtak, rosszabb esetben lesöpörtek a pályáról, amikor a "kultúrsivatag" ellen kezdtem lázadozni. Megkaptam az érzelgős, a széplélek, a "dolgokhoz halvány gőze sincs" jelzőket, és ilyen helyzetből, természetesen, vitaképtelenné váltam (vitán felül és kívül). Lehetnek nosztalgiáim egy másféle Tisza- Körös vidék emlékei alapján: én még olyan Jász-Nagykun-Szolnok megyében voltam gyerek, ahol a fákat hagyták megnőni, hagyták ligetekké, fasorokká összeállni, nem bánták, ha a tanyátmessziről mutatta akörötte zöldellő erdőfolt. A kisebb-nagyobb parcellák szemetszívet gyönyörködtető változatosságot nyújtottak a szemlélőnek, a földutak kanyargó hálói egy suttyó gyereknek ezerféle lehetőséget jelentettek a nyáridó csavargásaihoz. De félre az érzelmekkel, nézzük a jelen állapotait. A kollektív tulajdonon alapuló népgazdaság, mint minden gazdaság, nyereségközpontú. Ezt a nyereséget a "fejjel a falnak"iparosítással, és a mind megalomániásabbá váló mezőgazdasággal próbálták megteremteni. Az ipar úgy haladt előre (?), hogy miközben tört-zúzott maga körül, egyre inkább a lejtőn vágtató, elszabadult szekérhez vált hasonlóvá, és nagyjából úgy is végezte: a lejtő alján, roncsai alatt utasaival. A mezőgazdaság - a földet hosszabb időbe telik tönkretenni - valóságosan is haladt, egyre magasabb termésátlagokat produkált, amelyekben rengeteg munka és pazarlás, felelőtlenség és szakértelem, hiúság és veríték keveredett, amíg eljutott a mai viszonyokig. A nagy tábla hasznosabb, mint a kicsi: csináljunk óriás táblákat; vegyünk hozzá (egy-két évenként) szupergépeket, az egy darab kevésbé "szuper" helyett, mert azok többet tudnak. Vegyszer, műtrágya szükséges: használjunk háromszor annyit, biztos, ami biztos; öntözni kell: árasszuk el a földeket. A kezdetek gyapot-rizs-citromliget-gumipitypang elmebajáról már nem is beszélek... Isten látja lelkemet, nem akarok megbántani egyetlen, egyébként is mérhetetlenül sokat dolgozó és próbált mezőgazdászt sem; tudom, hogy jót és jól akartak-akamak, értik is a dolgukat, de ha valakire olyan teher szakad, hogy neki kell az egész rogyadozó nemzetgazdaságot állva tartani, nyilván nincs módja azzal törődni, hogy hátra-hátra nézzen a bakról, mit hagy maga mögött. Nem is olyan nagy baj ez, mondhatná bárki, hiszen sokszorosan több a termésátlag, jobban fizet a harminc aranykoronás föld. így igaz, de csak addig, amíg harminc aranykoronás marad. Vannak ugyanis aggasztó jelek: atúlöntözés és meliorizáció miatt megváltozott hidrológiai viszonyok, az évente nyolc-tízszer nehéz gépekkel megjárt talaj tömörülése, a túlvegyszerezéssel elszennyeződő csatornák, holt vizek és talaj... Mindezek műtrágyával sem visszapótolható talajerő- és talajminőségcsökkenést okozhatnak. Olyan táblákon látható szik, az aszály kellős közepén vízállás, ahol azelőtt sosem. Mindez végeredményben jószándékú, igen magas önköltséget és komoly erőfeszítést kívánó mezőgazdálkodás keretébenlMa a hazai nagyüzemi mezőgazdaság gyakorlatában jóformán nincs olyan technológia, amely ne lenne kisebb-nagyobb mértékben környezetkárosító. Sajnos, a minél magasabb termelékenység szorító kényszere ma még nem teszi lehetővé, hogy a nagyüzemi méretekre amúgy sem kidolgozott biokul túratechnológiák teret nyerjenek. Kezdetnek elég lenne az is, ha a józan előrelátás, némi önmérsékletpárosulna a figyelmes, szorgalmas, emberközpontú gazdálkodásra való törekvéssel. Dr. Végh E. Gyerekek - Földvárról Lutra-mese Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pár Ötletes felnőtt, akik kitalálták a "Lutra" albumot. Karácsonyra én is kaptam egyet. Nagyon örültem neki. Szorgalmasan gyűjtögettem a képeket, sok cserélőtársat szereztem. Egyszer, amikor felnyitottam a postaládát, hát mit látok benne, levelet kaptam. Rögtön gondoltam, hogy az egyik cseretársam küldött cserélnivalót. Ahogy kibontottam a borítékot, egy képet sem találtam benne. Mit gondoltok felnőttek, hova tűnhetett? Elmentem a postára és megtudtam, hogy így érkezett. Hogy ezt elkerüljük, mi TPT-s gyerekek alakítsunk a művelődési házban egy Lutraklubot, ahol lehet cserélni, eladni, venni matricát. Bacsó Gergely 3. b. osztály Lakóhelyünk- Nagyon örülünk, hogy újra van Tiszaföldvámak saját újságja, mert így mi, gyerekek is többet tudhatunk meg lakóhelyünk életéről. Azért írtam ezt a fogalmazást, mert úgy gondoltam, hogy ne csak a felnőttek írjanak ebbe a lapba, hanem mi, gyerekek is arról, hogy milyennek látjuk falunkat.- A község is sokat fejlődött azóta, mióta az előző újság megszűnt. Örülünk, mert szép múzeumunk van, szép szobrunk Kossuth Lajosról. Négy templomunk közül három kívülről is rendes, de sajnos az evangélikus templom nem valami szép látvány. Elkeseredetten látjuk, hogy a telefonfülkék, a buszmegállók nagyon meg vannak rongálva. Ez nagy baj, mert ha tűz lenne valahol, vagy baleset történne, nem tudnák értesíteni a mentőket vagy a tűzoltókat, hiszen nem mindenhol van otthon telefon, és amegrongált telefonfülkéből sem lehet telefonálni. Apukámmal pár nappal ezelőtt kint voltunk a határban, és egy helyen mindenütt csak szemét és szemét volt. De falunkban is piszkosak az utcák. Azt szeretnénk, hogy ne dobálják el a járókelők a szemeteket, mert semmibe sem kerülne nekik, ha maguknál tartanák és otthon a szemeteskukájukba vagy a szemetesvödrükbe dobnák. Ugyan sok jó program van a művelődési házban, de szeretnénk, ha a külseje szebb lenne, s a mozinknak is, és ha több mindent lehetne sportolni. Mert elég jó a foci és a kézilabdacsapat, de jó dolog lenne, ha télen is úszhatnánk. Azért amikor néha elgondolkozom, hogy a három lakóhely közül, ahol eddig éltem, melyiknek volt a legszebb a környezete, mégis úgy érzem, hogy Földváré.- Hát ilyennek látom énTiszaföldvárt 1990- ben. Ifj. Mráz István 3. b. oszt. Amilyen volt, olyan lesz? Egyik nap kopácsolásra lettem figyelmes. Vajon mit építenek? Örömmel láttam, hogy az előttünk lévő gizzel-gazzal tele parkban nénik, bácsik dolgoznak. Néhány nap alatt egy csodálatos játszóteret építettek. Lett ott faragott hinta, mászóka, homokozó. Mi, gyerekek nagyon örültünk. Végre van játszóterünk! De amilyen gyorsan felépült, olyan gyorsan tönkre is ment. A hintát leszakították, a mászókát szétszedték, a fákat kitörték. Ha nem teszünk ellene, megint lesz előttünk egy gizzel-gazzal tele játszótér. Dőtsch Judit 3. b. osztály Belterületi Általános Iskola A lakóhelyem Tiszaföldváron lakom, igaz, Szolnokon születtem. Egy kis ideig laktunk is ott, de mikor ideköltöztünk, minden megváltozott az én szememben. Aztán megszoktam és meg is szerettem ezt a községet. Itt jártam óvodába és most 3. osztályos vagyok. Környezetismeret órán sétálni mentünk. Megnéztük a Kossuth teret, a 200 éves templomot, a Hajnóczy Gimnáziumot és a Tiszazugi Múzeumot. Sokat fejlődött községünk. Sok új ház épült, és az elmúlt évben bevezették a gázt is. Ugyanakkor elszomorodva láttuk, hogy a telefonfülkék, a buszmegállók nagyon meg varrnak rongálva. A buszmegállóban nincs menetrend-tájékoztató. Letépték. De az utcák is piszkosak. Nincs elég szemeteskuka, amibe a járókelők beledobják a szemetet. Nagyon elcsúnyítják a községet a választási plakátok. Megdöbbenve láttuk, hogy a tanácsháza előtti díszkút oldala is tele van ragasztva választási plakáttal. Kedves Felnőttek! Miért nem mutatnak példát a gyerekeknek? Gellért Péter 3.0. Belterületi Általános Iskola
