Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-03-01 / 3. szám

1990. MÁRCIUS TISZAFÖLDVÁRIHÍR1AP 9 Környezetvédelem és agyszennyezés (1.) Sokszor vettem részt olyan vitákban, ahol a javakat termelő (termeltető) gyakorlati szak­emberek, a szakértelem és a hivatal bástyáival a hátuk mögött a "földbe döngöltek", jobb esetben elnézően mosolyogtak, rosszabb eset­ben lesöpörtek a pályáról, amikor a "kultúrsi­­vatag" ellen kezdtem lázadozni. Megkaptam az érzelgős, a széplélek, a "dolgokhoz halvány gőze sincs" jelzőket, és ilyen helyzetből, ter­mészetesen, vitaképtelenné váltam (vitán felül és kívül). Lehetnek nosztalgiáim egy másféle Tisza- Körös vidék emlékei alapján: én még olyan Jász-Nagykun-Szolnok megyében voltam gyerek, ahol a fákat hagyták megnőni, hagyták ligetekké, fasorokká összeállni, nem bánták, ha a tanyátmessziről mutatta akörötte zöldellő erdőfolt. A kisebb-nagyobb parcellák szemet­­szívet gyönyörködtető változatosságot nyúj­tottak a szemlélőnek, a földutak kanyargó há­lói egy suttyó gyereknek ezerféle lehetőséget jelentettek a nyáridó csavargásaihoz. De félre az érzelmekkel, nézzük a jelen ál­lapotait. A kollektív tulajdonon alapuló nép­gazdaság, mint minden gazdaság, nyereség­központú. Ezt a nyereséget a "fejjel a falnak"­­iparosítással, és a mind megalomániásabbá váló mezőgazdasággal próbálták megteremte­ni. Az ipar úgy haladt előre (?), hogy miközben tört-zúzott maga körül, egyre inkább a lejtőn vágtató, elszabadult szekérhez vált hasonlóvá, és nagyjából úgy is végezte: a lejtő alján, roncsai alatt utasaival. A mezőgazdaság - a földet hosszabb időbe telik tönkretenni - valóságosan is haladt, egyre magasabb termésátlagokat produkált, ame­lyekben rengeteg munka és pazarlás, felelőt­lenség és szakértelem, hiúság és veríték keve­redett, amíg eljutott a mai viszonyokig. A nagy tábla hasznosabb, mint a kicsi: csinál­junk óriás táblákat; vegyünk hozzá (egy-két évenként) szupergépeket, az egy darab kevés­bé "szuper" helyett, mert azok többet tudnak. Vegyszer, műtrágya szükséges: használjunk háromszor annyit, biztos, ami biztos; öntözni kell: árasszuk el a földeket. A kezdetek gya­­pot-rizs-citromliget-gumipitypang elmebajá­ról már nem is beszélek... Isten látja lelkemet, nem akarok megbántani egyetlen, egyébként is mérhetetlenül sokat dolgozó és próbált mezőgazdászt sem; tudom, hogy jót és jól akartak-akamak, értik is a dol­gukat, de ha valakire olyan teher szakad, hogy neki kell az egész rogyadozó nemzetgazdasá­got állva tartani, nyilván nincs módja azzal törődni, hogy hátra-hátra nézzen a bakról, mit hagy maga mögött. Nem is olyan nagy baj ez, mondhatná bárki, hiszen sokszorosan több a termésátlag, jobban fizet a harminc aranykoronás föld. így igaz, de csak addig, amíg harminc aranykoronás ma­rad. Vannak ugyanis aggasztó jelek: atúlöntö­­zés és meliorizáció miatt megváltozott hidro­lógiai viszonyok, az évente nyolc-tízszer ne­héz gépekkel megjárt talaj tömörülése, a túl­­vegyszerezéssel elszennyeződő csatornák, holt vizek és talaj... Mindezek műtrágyával sem visszapótolható talajerő- és talajminőség­csökkenést okozhatnak. Olyan táblákon látha­tó szik, az aszály kellős közepén vízállás, ahol azelőtt sosem. Mindez végeredményben jó­szándékú, igen magas önköltséget és komoly erőfeszítést kívánó mezőgazdálkodás kereté­­benlMa a hazai nagyüzemi mezőgazdaság gyakorlatában jóformán nincs olyan technoló­gia, amely ne lenne kisebb-nagyobb mérték­ben környezetkárosító. Sajnos, a minél maga­sabb termelékenység szorító kényszere ma még nem teszi lehetővé, hogy a nagyüzemi méretekre amúgy sem kidolgozott biokul túra­technológiák teret nyerjenek. Kezdetnek elég lenne az is, ha a józan előrelátás, némi önmér­sékletpárosulna a figyelmes, szorgalmas, em­berközpontú gazdálkodásra való törekvéssel. Dr. Végh E. Gyerekek - Földvárról Lutra-mese Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pár Ötletes felnőtt, akik kitalálták a "Lutra" albumot. Karácsonyra én is kaptam egyet. Nagyon örültem neki. Szorgalmasan gyűjtögettem a képeket, sok cserélőtársat szereztem. Egyszer, amikor felnyitottam a postaládát, hát mit látok benne, levelet kaptam. Rögtön gondoltam, hogy az egyik cseretársam küldött cserélniva­­lót. Ahogy kibontottam a borítékot, egy képet sem találtam benne. Mit gondoltok felnőttek, hova tűnhetett? Elmentem a postára és meg­tudtam, hogy így érkezett. Hogy ezt elkerüljük, mi TPT-s gyerekek alakítsunk a művelődési házban egy Lutra­­klubot, ahol lehet cserélni, eladni, venni mat­ricát. Bacsó Gergely 3. b. osztály Lakóhelyünk- Nagyon örülünk, hogy újra van Tiszaföld­­vámak saját újságja, mert így mi, gyerekek is többet tudhatunk meg lakóhelyünk életéről. Azért írtam ezt a fogalmazást, mert úgy gon­doltam, hogy ne csak a felnőttek írjanak ebbe a lapba, hanem mi, gyerekek is arról, hogy milyennek látjuk falunkat.- A község is sokat fejlődött azóta, mióta az előző újság megszűnt. Örülünk, mert szép mú­zeumunk van, szép szobrunk Kossuth Lajos­ról. Négy templomunk közül három kívülről is rendes, de sajnos az evangélikus templom nem valami szép látvány. Elkeseredetten lát­juk, hogy a telefonfülkék, a buszmegállók na­gyon meg vannak rongálva. Ez nagy baj, mert ha tűz lenne valahol, vagy baleset történne, nem tudnák értesíteni a mentőket vagy a tűzol­tókat, hiszen nem mindenhol van otthon tele­fon, és amegrongált telefonfülkéből sem lehet telefonálni. Apukámmal pár nappal ezelőtt kint voltunk a határban, és egy helyen minde­nütt csak szemét és szemét volt. De falunkban is piszkosak az utcák. Azt szeretnénk, hogy ne dobálják el a járókelők a szemeteket, mert semmibe sem kerülne nekik, ha maguknál tar­tanák és otthon a szemeteskukájukba vagy a szemetesvödrükbe dobnák. Ugyan sok jó program van a művelődési házban, de szeretnénk, ha a külseje szebb len­ne, s a mozinknak is, és ha több mindent lehetne sportolni. Mert elég jó a foci és a kézilabdacsapat, de jó dolog lenne, ha télen is úszhatnánk. Azért amikor néha elgondolko­zom, hogy a három lakóhely közül, ahol eddig éltem, melyiknek volt a legszebb a környezete, mégis úgy érzem, hogy Földváré.- Hát ilyennek látom énTiszaföldvárt 1990- ben. Ifj. Mráz István 3. b. oszt. Amilyen volt, olyan lesz? Egyik nap kopácsolásra lettem figyelmes. Vajon mit építenek? Örömmel láttam, hogy az előttünk lévő gizzel-gazzal tele parkban nénik, bácsik dolgoznak. Néhány nap alatt egy cso­dálatos játszóteret építettek. Lett ott faragott hinta, mászóka, homokozó. Mi, gyerekek na­gyon örültünk. Végre van játszóterünk! De amilyen gyorsan felépült, olyan gyorsan tönk­re is ment. A hintát leszakították, a mászókát szétszedték, a fákat kitörték. Ha nem teszünk ellene, megint lesz előttünk egy gizzel-gazzal tele játszótér. Dőtsch Judit 3. b. osztály Belterületi Általános Iskola A lakóhelyem Tiszaföldváron lakom, igaz, Szolnokon szü­lettem. Egy kis ideig laktunk is ott, de mikor ideköltöztünk, minden megváltozott az én sze­memben. Aztán megszoktam és meg is szerettem ezt a községet. Itt jártam óvodába és most 3. osz­tályos vagyok. Környezetismeret órán sétálni mentünk. Megnéztük a Kossuth teret, a 200 éves templomot, a Hajnóczy Gimnáziumot és a Tiszazugi Múzeumot. Sokat fejlődött községünk. Sok új ház épült, és az elmúlt évben bevezették a gázt is. Ugyanakkor elszomorodva láttuk, hogy a telefonfülkék, a buszmegállók nagyon meg varrnak rongálva. A buszmegállóban nincs menetrend-tájékoztató. Letépték. De az utcák is piszkosak. Nincs elég szeme­teskuka, amibe a járókelők beledobják a sze­metet. Nagyon elcsúnyítják a községet a választási plakátok. Megdöbbenve láttuk, hogy a tanács­háza előtti díszkút oldala is tele van ragasztva választási plakáttal. Kedves Felnőttek! Miért nem mutatnak példát a gyerekeknek? Gellért Péter 3.0. Belterületi Általános Iskola

Next

/
Oldalképek
Tartalom