Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-03-01 / 3. szám
6 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. MÁRCIUS Húsvétra várván Mire emlékeznek a keresztények Virágvasárnap / részlet János evangéliumából I: "A húsvéti ünnepre felzarándokolt tömérdek nép hírét vette, hogy Jézus Jeruzsálembe érkezik. Pálmaágakat szedtek, kivonultak eléje, és így köszöntötték: Hozsanna! Áldott, aki azúr nevében jön, Izrael királya!" Három éves nyilvános működése végén Jézusnak a 12 apostolon kívül már számtalan tanítványa volt. Hallották tanítását Isten országáról, érezték a tanítás mögött rejlő rendkívüli hatalmat, látták csodatetteit, megtapasztalták végtelen szeretetét. Hittel tekintenek rá és vallják, hogy ö a Krisztus, az élő Isten Fia. Most megint húsvét van, amikor a zsidók megünneplik Egyiptomból való kiszabadulásukat. Erre gyülekeznek az ország minden tájáról a szent városba. Boldog a nép, mert köztük van a Messiás Király is. Nagycsütörtök: / részlet Márk evangéliumából /: "Amikor beesteledett, a tizenkettővel együtt egy étkezésre berendezett emeleti helyiségbe mentek. Az asztalnál vacsora közben Jézus kijelentette: Bizony mondom nektek, egyiketek elárul engem... (Később) kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: Vegyétek, ez az én testem. Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belőle, ó pedig így szólt: Ez az én vérem, a szövetségé, amelyet sokakért kiontok." Niszan hónap 14. napján fogyasztják el a húsvéti vacsorát. Bárányhús, saláta, bor és kovásztalan kenyér van az asztalon. Judás időközben megegyezett a főpapokkal, s az alkalmas időt várja, hogy mesterét 30 ezüstért átadja ellenségeinek kezére. Az áruló, eszközzé válik Isten tervében, de ez nem csökkenti bűnösségét. A kenyér és bor szétosztása minden ünnepélyes zsidó étkezésen hasonló módon történt. Itt azonban Jézus rendkívüli adományban részesíti tanítványait. Amit ad, nem más, mint saját maga. A test (görögül sóma) nem emberi lényének egy részét, hanem egész valóságát, személyét, önmagát jelenti. Páratlan egységet hoz így létre tanítványaival. Ez elevenedik meg újra és újra templomainkban, amikor kenyeret és bort, de már mint eucharisztiát vesszük magunkhoz. Nagycsütörtökön este elnémulnak a harangok, s majd csak a húsvét vasárnapra virradó éjszakán csendülnek meg újra. Nagypéntek:/ részlet Máté evangéliumábó /1: "Akik (az utolsó vacsora után a Getszemáni majorban) elfogták Jézust, Kaifás főpap elé hurcolták. A főpap így szólt: Esküvel kényszerítlek az élő Istenre, mondd meg, te vagy-e a Messiás, az Isten Fia? Magad mondtad - felelte Jézus. Amikor megvirradt, átadták Pilátus helytartónak. ...Az ünnep napján a helytartó szabadon szokott bocsátani egy rabot, a nép kívánsága szerint. Volt akkor egy hírhedt rabjuk, Barabásnak hívták. Pilátus kérdést intézett hozzájuk: Mit akartok, melyiket bocsássam el a kettő közül, Barabást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak? Barabást! - kiáltották. Pilátus tovább kérdezte: Hát Jézussal mit tegyek? Mind azt kiáltották: Keresztre vele! Dehát mi rosszat tett? - kérdezte. Annál inkább ordították: Keresztre vele! Akkor szabadon bocsátotta В arabást, Jézus t pedig megostoroztatta és átadta nekik, hogy feszítsék keresztre. Miután keresztre feszítették, délután három óra tájban Jézus mégegyszer hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét." Az árulás Jézus számára nem meglepetés. Szenvedéssel és halállal végződő sorsához -, melyet mint Isten akaratát, Jézus a nagyhéten? készséggel vállal -, ez is hozzátartozik. 6 nem tehetetlenül sodródik az események játékszereként, hanem önként megy eléjük, mert mindent előre ismer. A kereszt Jézus sorsában Isten titka és nem gyilkos emberi szándékok függvénye. Nagypénteken gyászos szertartásokkal emlékezünk Jézus szenvedésére és halálára. Templomainkban keresztutat és úgynevezett csonkamisét végzünk. Jeruzsálemben óriási tömeg tagjai viszik felváltva a hatalmas keresztet az elítélés helyétől a Golgotáig a Via Dolorosán, a f ájdalmak útján. Rómában a pápa hordozza a keresztet a város utcáin a Colosseumhoz, százezeres hívő sereg kíséretében. Nagyszombat: / részlet Lukács evangéliumából /: "Volt egy József nevű, derék és igaz férfi, aki elment Pilátushoz és elkérte Jézus testét. Aztán levette, gyolcsba göngyölte és sziklasírba helyezte." T amási József Dsida Jenő: Krisztus Krisztusom, én leveszem képedet falamról. Torz hamisításnak érzem vonalait, színeit, sohase tudlak ilyennek elképzelni, amilyen itt vagy. Ilyen ragyogó kékszemünek, ilyen jóllakotton derűsnek, ilyen kitelt arcúnak, ilyen enyhe pirosnak, mint a tejbeesett rózsa. Én sok éjszaka láttalak már, hallgattalak is számtalanszor, én tudom, hogy te egyszerű voltál, szürke, fáradt és hozzánk hasonló. Álmatlanul csavarogtad a számkivetettek útját, a nyomor, az éhség siralomvölgyeit s gyötrő aggodalmaid horizontján már az eget nyaldosták pusztuló Jeruzsálemed lángjai. Hangod fájó hullámokat kavart, mikor a sok beszéd után rekedten újra szólani kezdtél. Megtépett és színehagyott ruhádon vastagon ült a nagy út pora, sovány, széltől-naptól cserzett arcodon bronzvörösre gyúlt a sárgaság s két parázsló szemedből sisteregve hullottak borzas szakálladra az Isten könnyei. / Dsida Jenő 1907-ben az erdélyi Szatmárnémetiben született. Érettségi után költözött Kolozsvárra, s elvégezte a tudományegyetem jogi karát. Közben, már 17 éves korától írt verseket. Tagjavolt a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond T ársaságnak, a Helikon írói Közösségnek, az Erdélyi Magyar Irodalmi Társaságnak és az Erdélyi Katolikus Akadémiának. 30 évesen megnősült. Néhány hónappal később megbetegedett, s 1938. június 7-én este 9-kor a betegek szentségének felvétele után csendesen meghalt. /
