Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-01-01 / 1. szám
4 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. JANUÁR Beszélgetés a honatyával 1. Választva, vagy kiválasztva? Dr. Király Ferenc 56 éves, 1966 óta él és dolgozik Tiszaföldváron. Kezdetben mint a helyi szülűotthon vezető szakorvosa, a későbbiekben mint körzeti orvos. 1985 óta a körzet országgyűlési képviselője. Utóbbi minőségében, valamint publicisztikai, politikai szereplése révén, választói körében, de azon kívül is közismertté vált.Vele készített interjút, baráti és kötetlen beszélgetésre törekedve, orvoskollegája, dr. Végh Endre, 1990. januárjának közepén. XXX-Ilyenkor, az év elején, és egy ilyen év után, egy választási ciklus befejezéséhez közeledve, kezdjük azzal a beszélgetést, hogy milyen volt számodra ez az öt év, és hogyan élted meg ezt a minden eddiginél több változást hozó 1989. évet.- Az elmúlt ciklus kezdő és befejező időszakainak összevetésével általánosan is, de nagyon érzékletesen jellemezhető ez az öt esztendő. Indultunk egy konzervatív, egypárti államszerkezettől és elérkeztünk egy fortyogó demokráciához. Tölv bek között, gyökeresen megváltoztak a korábbi beidegződések, körülmények, munkamódszerek, gyökeresen megváltozott az emberek szemlélete is...- Érzed-e, hogy saját személyedet illetően is bizonyos következtetések levonására, nézeteid megváltoztatására késztetett az ország helyzetének megváltozása?- Feltétlenül, hiszen, ha arra gondolok, hogy az én jelölésem, egy kis túlzással, szinte "karneváli", majdhogynem komolytalan véletlennel indult, akkor az azért jellemezte az akkori választásokat körülvevő közönyt és cinizmust. Az ember azt gondolhatta, hogy lesz majd a parlamentben évente három-négy, pár órás, nyugodt tempójú, álmos ülésszak. Ebből aztán folyamatosan, ha nem is észrevétlenül, egy mindinkább sistergő, keményedé, éles parlamenti munka született meg.- A parlament, igaz hogy nagyon gyorsan, de mégis csak követte a társadalomban zajló, erőteljes változásokat, mintegy sűrítve azokat...- Pontosan így van. Én azzal az elképzeléssel indultam, hogy hagyományos, "kijáró" képviselő leszek, úgy gondoltam, hogy egy-másfél év alatt kiépítek egy mennél hatékonyabb kapcsolatrendszert megfelelő beosztású és hatáskörű emberekkel, és megpróbálom ezt a választókörzetem érdekében hasznosítani. Hiszen láttam, hogyan működik az egész gépezet...- Szándékomban volt a kérdés, most itt az alkalom: megítélésed szerint milyen valós, konkrét, létező pozitív eredményt, létesítményt sikerült a körzetedben létrehozni, amiben neked személyes szereped, érdemed volt?- Hát, igen... Történt közben egy nagyon jelentős stílusváltozás, amelyben a képviselőeddigi lehetőségei egyszerűen megszűntek. Az állami zsebek bezáródtak, a "kabát" viselői elkezdtek "zsebredugott kézzel" járni. így aztán, bár a kapcsolataim kiépültek, de a változó helyzet miatt, be kell vallanom, hogy egyetlen olyan objektum, létesítmény megszületésében sem bábáskodhattam, amire most rá lehetne mutatni, hogy itt áll, ez az. Van persze pár olyan eredmény, aminek létrejöttébe én közvetetten, a színfalak mögül belekapcsolódhattam. Például, a négyes számú főút melletti, szajoli lakóterület kialakítása, sok gondjának megnyugtató megoldása. Megpróbáltam bizonyos részproblémák megoldásában eredményesnek lenni, ilyen volt a "csata" az áfész-szel, a tiszaföldvári belső felvásárlási gondok felszámolására, korántsem teljes sikerrel. Eredménynek én az öt év alatt azt tekintem, hogy megítélésem szerint sikerült a parlamentben és az ország vezetésében történteket jól "közvetítenem" választóimhoz, és remélem, fordítva is.- Cáfolj meg, ha tévednék, de azt hiszem, a jövendő képviselők egyik legjelentősebb feladata, lehetősége az új képviseleti rendszerben is ez lesz.- Mondjam azt neked, hogy csak ez lesz?- Mi fogja pótolni azt a korántsem kívánatos és szimpatikus tevékenységet, amit a képviselői "kijárás", mint egyetlen módszer jelentett, hiszen a választók a későbbiekben is konkrét, helyi érdekeik kielégítését fogják elvárni a képviselőjüktől?- Nagyon borúlátó vagyok ebben a kérdésben, mivel az új választási rendszer azt a kevés közvetlen kapcsolatot is megszünteti a képviselő és a terület közt, ami eddig megvolt. Az új rendszer ugyanis a képviselőt kizárólag "országos" gondokkal foglalkozó "államférfivé” avatja, sokszor nyíltan is kimondva, hogy a terület közvetlen gondozása, képviselete nem is feladata. Ennek ellenére, ott mégis elvárják majd tőle, hogy profi módon, politizálva képviselje tájegysége jellegzetes érdekeit.- Nehezen megoldható feladatnak tűnik! Van-e konkrét elképzelésed ennek elvi megoldására?- Volt. A véleményem az, hogy a képviselők zömét továbbra is a területhez kell kötni a választások módszerével is, azaz, a listás választások útján választott képviselők száma, aránya jóval kisebb legyen a közvetlenül választottakénál. Hogy hogyan döntött a parlament, ismerjük: előfordulhat, hogy a választott képviselő soha nem fog a területére lemenni, eltekintve az esetleges protokolltól. Ezt a veszteséget egy nagyon magas szintű országgyűlési munka sem fogja tudni pótolni. Mellesleg, ez egy nagyon drága képviselőház lesz.- Gyakran elhangzik manapság egy fontos kulcsszó, az önkormányzat. Milyen lehetőségeket vélsz a helyi önkormányzatok jövőjét illetően megvalósítható knak?- Sajnos, a címszó alatt ebben az országban majdnem mindenki mást ért, és megpróbálja azt a saját nyelvére lefordítani. A választási küzdelemben ezt valamennyi résztvevő föl fogja használni. Van, aki az önkormányzat alatt a bürokrácia teljes leépítését érti, van, aki egy idealista választási helyzetet képzel, hogy ez a tanácsok "leváltását" és a "nép fiaival" való helyettesítést jelentse, van, aki nosztalgikus színezettel, valami régi módszer felújítását érti alatta.- Az önkormányzattal kapcsolatban azért esik szó a realitáshoz közelebb álló elképzelésekről is.- Az önkormányzat kívánatos megvalósulásának én a közelijövőben semmi realitását nem látom. A mi régiónkban alig használható az adóbevétel visszatartásának módszere, főleg nem a kisközségekben. Az olyan települések, mint mondjuk Mesterszállás, Inoka, Vezseny, vagy Öcsöd, nem várhatnak használható bevételt ezekből a forrásokból, és még akkor sem maradhatnak talpon, ha az országos költségvetésből megkapják a minimális kiegészítést. Szociális kötelezettségeik messze meghaladják bevételeiket, gondoljunk csak ezeknek a községeknek az elöregedésére. A nagyobb forrásokkal rendelkezők bevételeinek pedig minden közvetett és közvetlen elvonása egy új igazságtalanság eredője lenne. Borúlátó vagyok, hiszen az önkormányzattal akkor tud élni egy közösség, ha kifejlődik egy bizonyos demokratikus "tanulságszint", egy hozzáértő gyakorlat, önmérséklet, tolerancia és sok minden egyéb. Dr. Végh Endre
