Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-02-01 / 2. szám
1990. FEBRUÁR TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 5 Hogyan szavazzunk? Az emberiség ősidők óta arra vágyik, hogy sorsát maga tudja irányítani, beleszólása legyen a körülötte zajló eseményekbe. Ennek egyik eszköze a választójog, ami nem mindig adatott meg mindenkinek. Jó néhány évtizede, hogy kimondták jogunkat az általános, egyenlő, titkos választójoghoz, de mostanáig nem volt igazán miből választani. Az idei országgyűlési képviselőválasztások végre igazi döntés elé állítják a polgárokat. Pártok, mozgalmak, független jelöltek indultak versenyre a szavazatokért. Nem akarok senkinek sem tanácsot adni, hogy kire adja a voksát Nekem jogom sincs, ráadásul még magam sem döntöttem. De remélem, mindenki talál majd olyat a jelöltek között, aki mind emberi jellemzői, mind az általa képviselt program oldaláról megfelel az elvárásoknak. írásom célja inkább az, hogy a mostani választási rendszerről, a szavazás módjáról szóljak azoknak, akik nehezebben igazodnak el a listák és a jelöltek szövevényében. Eddig szinte csak egyéni választókerületben gondolkodtunk. Megválasztottuk "a mi képviselőnket", de nem szavazhattunk arra, hogy milyen álláspontot képviseljen. A mostani viszont már valódi többpártrendszerű választás lesz. Nem ajelölt személye az elsődleges, hanem az általa képviselt program, ami általában egy-egy párt céljaira épül. A választások tétje az, hogy melyik párt szerzi meg a legtöbb helyet az országgyűlésben. Ha tisztán fennmaradna az egyéni választókerületi rendszer, az felemás eredményeket szülhetne. A mi választókerületünk Kunszentmártontól Martfűig terjed, mintegy hatvanezer lakos tartozik hozzá. Ha a választók harmada nem megy el szavazni, már húszezer ember szavazata mandátumhoz juttatna egy pártot, a többiek, a másra szavazók véleménye pedig elveszne, nem érvényesülne. A kialakított kombinált választási rendszer viszont nem hagy elveszni egyetlen szavazatot sem, így a választások eredményében mindenki véleménye benne lesz, aki élni kíván szavazati jogával. Ezt úgy lehet elérni, hogy minden választópolgár két szavazattal rendelkezik. Az egyikkel az egyéni választókerületi jelöltek közül választhat, a másikkal viszont a megyében induló pártok közül. A pártok minden megyében indíthatják jelöltjeiket csoportosan is, úgynevezett megyei listán. Azért írtam, hogy a második szavazat a pártok közül választ, mat itt nem szólhatunk bele ábba, hogy a listán szereplő nevek közül személy szerint ki legyen a képviselő. A választási törvény részletesen szabályozza, hogy a listáról milyen feltételekkel lehet mandátumhoz jutni. Az egyéni választókerület és a megyei lista mellett országos lista alapján is szerezhetnek képviselői helyeket a pártok. Az országos listára nem szavazunk. Mind az egyéni választókerületeknél, mind a megyei listáknál fommaradnak olyan "töredékszavazatok", amelyek nem voltak elegendők a jelölt mandátumhoz jutásához. A választási rendszer ezeket a szavazatokat sem engedi elveszni. A töredékszavazatok arányában osztanak fel mandátumokat a pártok országos listáján szereplő jelöltek között. A kombinált választási rendszer eredményeként 176 képviselő egyéni választókerületben, 152 területi listáról, 58 pedig országos listáról kerül be az országgyűlésbe. A mostani választásokon a szavazás módja is eltér az eddig megszokottól. Korábban ki kellett húzni a nekünk nem tetsző neveket, most viszont a kiválasztott jelölt vagy párt mellett úgy kell szavazni, hogy a nevükhöz tartozó négyzetbe + jelet teszünk. Választási rendszerünk bonyolult. Nem volt könnyű létrehozni, nehéz lesz megtanulni. Hogy érdemes-e? Ez majd március után eldől. Dr. Gardi Márta Csízió Bojtos kopogtató Vadonatúj népszokás tűnt fel kis hazánkban. Váratlanul tört ránk a böjti szelekkel, amely szelek kivételesen nem a nagyböjtben, hanem tavaly, advent elején kezdtek már izmosodni. Az ősz végén sokat próbált népünk döntött - ha akart, ha nem - arról, hogy választhasson, szavazással arról, hogy szavazata választást jelentsen-e, és ha igennel szavaz, jelentheti-e az a nem választását, vagyis, szavazással választott-e választást... A szokás a farsangra ugyan nem lett közkedvelt, de valahol működnek a beidegződések: ha valami nem vált be, azt folytatni kell- legfeljebb a kukák véglegesen kiemelt szerepet kapnak a politikában, nemcsak jelképként (Faluhelyen ugyan nincs kuka, de belevaló, szép szál legény falun is akad.) Tehát, a népszokás: az ünnepkör maskarásai végigjárják a házakat, kopogtatnak egyszer, kétszer, azzal, amijük nincs, csak mondják, hogy van. Teszik ezt megjátszott komolysággal és kötelező nemtörődömséggel. Ha valakit kihagynak, az csúfságot jelent, mert az nincs megnépszámlálva. Fehér kis cédulákat osztogatnak, amelyekért - varázsos újdonság - nem kell fizetni, igaz, hogy nyerni se lehet még vele semmit. Később bonyolódik a játszódás, mert a március közeledtével másfajta, színes, olykor rikító maskarák - ezek már "tanácstalanok"- kezdenek kóborolni az utcákon, és házról házra visszakunyerálják a kiosztott cédulákat. Itt már kezd kibontakozni a vérbő népi játék: a maskarák egymással versenyezve tülekednek a cédulákért, aki a legfortélyosabb, leghangosabb, az gyűjti be a legtöbbet. Megengedett minden, még ami nem megengedett, az is. Lehet mószerolni, szidni, de lehet igazakat is mondani, frázisokat durrogtatni, és lehet ígérni tejet, mézet, földet, mákot - ezt szórják is -, egyes vidékeken, ahol a játék heve elszabadul, pénzt is... Juli néni ingyen fogja kapni a tüzelőt, gyógyszert, cipőfűzőt, Pali bácsi visszakapja harminc évvel ezelőtt beolvasztott lovait, a József sógor pozíciót, Feri gyerek Opelt, a Csitári utca táncházat, a Vörös-köz Bázist kap... és mindenki minden jogot és nagy-nagy szabadságot. A néphit szerint a kísértetek is kopogtatva szoktak jelentkezni, ennek vélhető, hogy szürkület után, amikor minden tarka kutya fekete, lopódzó kopogtatók kísértenek, lesheted őket, hova tűnnek majd napvilágnál. A kopogtató maskarák tehát nem némák, zajosak is, hangosak is, gyakorta értelmetlenek is, réges régi és újjávarázsolt rigmusokat mondanak: "Add nékem a céduládat, Visszakapod a tanyádat! A cédulád nekem add, Megugrik a nyugdíjad!" Ha pedig a gazda cédulával készségeskedik, ismét jön a minden földi és égi jó kívánása, elsorolják, mit akar a Magyar Demokratikus, Független, Szocialista stb. Kopogtató Párt. A merészebbje azt is elregöli, hogyan akarja ezt: "Veletek együtt!" A gazdában lehet, hogy mocorog némi emlék egy régebbi kopogtatásról, ahol az orrokra és ujjakra koppantgattak (enyhén szólva), úgy gondolja hát, jobb a békesség, úgy tesz, mintha mindent elhinne. Nem olcsó mulatozás a kopogtató, de a vidámságért apait, anyait, ami belefér! Jön úgy is a nagyböjt, legalább kopogtassa ki magát a jónép, amúgy istenigazából a farsangban. Lesz ugyan még kopogtatás a nagy országos után is, de akkor már szelídül a duhajkodás, a főmaskarádé ekkor már nem a jutalmazott bojtárjait küldi szét, hiszen nem a cédulákat kell immár beterelni, hanem az itthoni mulatozás csillapodtával maga kopogtat nyugatabbi vidékeken, másfajta cédulákért. Itthon pedig a bojtos áhítatban a nagyranyílt szemek kopoghatnak. Nem kellene már valami "kenyeret vajazó", dolgos jellegű össznépi játékot kitalálni, ha pedig - ahogy hírlik - már kitalálták mások, nem kellene-e végre csinálni is?! "Veletek együtt?!"- vega-
