Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)
1990-12-01 / 12. szám
TISZAFOLD VARI HÍRLAP 1990. NOVEMBER A Stefánia ... Egy nemzedék visszapereli az ünnepeit és szokásait A december 8-án megtartott jótékony célú bál sikerrel zárult. A bálozók jó hangulata, az ízletes vacsora, a játékok és a nyeremények, valamint a fergeteges táncmulatság mellett az adakozások és a teljes bevétel bizonyítja ezt a sikert. Közületek, magánszemélyek és asztaltársaságok adakozásai növelték a jótékony célra fordítandó összeget. A helyi áfész 10.000,Ft-tal, a Tiszaparti Tsz a terem és a teljes felszerelés díjmentes biztosításával, valamint tombolatárgyakkal (kb. 10.00 Ft értékben) segített. Magánszemélyek és asztaltársaságok adakozásaiból 13.300 Ft gyűlt össze. A büfé a bevételének 30 százalékát ajánlotta fel. A népi díszítőművészeti szakkör saját készítésű hímzéseket ajánlott fel. A bál teljes bevétele 93.480 forint volt. A szervezéssel járó kiadások teljes összege 42.470 forint. így az önkormányzat szociális bizottságának átadott összeg 51.010.- forint. A Stefánia bál védnökei tisztelettel megköszönik valamennyi adakozó önzetlen hozzájárulását a rendezvény sikeréhez. TPT és DIÓ A Tiszaföldvári Polgárok T ársulata december 8-án, szombaton nemcsak egy bálra, hanem - még ha egy kicsit tudálékosan hangzik is - rendszerváltásra hívta meg a tiszaföldváriakat. A kudarcba fulladt negyvenéves társadalom-átalakítási kísérletjoggal tartotta fontosnak a társadalom ünnepeinek, a társasági élet szokásainak és hagyományainak szétzúzását. Az utópista lázálmokban fogant, orvelli öntőmintából megszülető "szocialista ember" köré mindenképpen új ünnepeket kellett konstruálni, új szimbólumokat kellett állítani. Eltöröltetett hát a karácsonyest, a húsvét hétfő, a rend szájaíze szerint átalakíttatott István király ünnepe, mélyen a föld alá került és rendőri gumibottal vigyáztatott a március tizenötödike. Helyettük piros színt kapott a tréfának is rossz április négy, és a tőlünk teljesen idegen, ma már a saját hazájában is erősen vitatott november hetedike. Ám ezeket az új ünnepeket bármilyen lázasan igyekeztek kívánatossá tenni a bőven osztott jutalomborítékokkal és a zsákszámra hulló kitüntetésekkel, a társadalom soha sem fogadta el igazán. Évtizedeken át szívósan harcolt a régi ünnepekért, és nem véletlen, hogy most, a rendszerváltás első hullámában - látszólag fontosabb dolgokat is megelőzve - az ünnepeit rakta a helyére először. Az ünnepekhez hasonló sorsra jutott a társas érintkezés, a közösségi együttlét hosszú idő alatt kialakult rendjének megannyi változata. A szakmai és rétegszolidaritáson szerveződött kulturális köröket szétverték, hagyományaikat eltaposták. A társas együttlétet átáztatták "politikai tartalommal". Mi lett az eredmény? A kötelezően előírt rendezvényeket a polgár elviselte ugyan keservesen, de a széles közösségi élet helyett az intim szférába, a legfeljebb hatszemközti világba menekült. Az avultnak és reakciósnak bélyegzett régi társadalmi szerveződés ideológiai lebunkózása a várt és óhajtott eredmény ellenkezőjét hozta: a belső összetartó erő semmivé zsugorodott, a közösség egyedekre esett szét. Erőtlen, önző, befelé forduló emberhalmaz lettünk társadalom helyett. Mit tehetünk mást, a mellényt újra kell gombolni! A jókedvű báli forgatag, amikor széles karéjban együtt táncolt, nemcsak fizikai értelemben fogta meg egymás kezét! Szeretném hinni, hogy eljutottunk az első gombig azon a bizonyos mellényen. Uramisten, csak ne leime rajta annyi gomb! K.F.
