Tiszaföldvári Hírlap, 1990 (2. évfolyam, 1-12. rész)

1990-09-01 / 9. szám

12 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1990. SZEPTEMBER Nagykunsági gyermekek Berekfürdőn Üdülőhelyen nem szokatlan a gyermekkacaj, vidámság és az énekszó. Mégis szokatlan lehe­tett idegen fül számára az, hogy az est csendjében vidáman egy­házi ének csendüljön fel. Berek­fürdőn a Megbékélés Háza kör­nyékén jól ismerik ezeket a han­gokat, hisz az egyházi üdülő eseményeiről ez a megszokott. Évről évre, nyáron fiatalokkal telik meg az üdülő, és a Biblia mellett, éneket tanulva pihen­nek. Nemcsak a test, hanem a lélek is felfrissül, s telítődik olyan tartalommal, mely meg­határozó lehet egy életre. Július első hetében a nagy­kunsági gyermekek voltak együtt. Tiszaföldvárról tizenné­gyen készültek nagy izgalom­mal erre a hétre, fiúk és lányok, kicsik és nagyok. Azok a szülők, akik az utaztatásban vettek részt, megnyugodva hagyták a szép és kényelmet nyújtó ott­honban gyermekeiket. A foglal­kozások az életkoroknak meg­felelő csoportokban történtek. "Edit néni" (Szabó Józsefné lel­késznő Törökszentmiklósról) nagy hozzáértéssel, sok szem­léltetéssel a legkisebbekkel fog­lalkozott. "Éva néni" (Muzsnai Lászlóné lelkésznő Kunhegyes­ről), "Anikó néni" (Kocsis Atti­­láné lelkésznő Berekfürdőről), "Juditnéni" (Mózesné Szűcs Ju­dit lelkésznő Tiszakürtről) szin­tén a kisebb korosztályokkal foglalkoztak. A nagyok ifj. Nagy Kálmán karcagi lelkésszel és Hajdú Lajosnéval (Tiszaföld­­vár), két csoportban, igemagya­rázaton és előadáson vettek részt délelőttönként. Az előadá­sok fő témája hitünk és életünk volt. Ezen belül az előadások foglalkoztak a hit szükségessé­gével, megnyilvánulásaival. (Egyetemes kultúrkincsünk a Biblia; Szabadság és felelősség; Káros szokások és nemes ha­gyományok, Jézus Krisztus az új hagyományokat teremtő Úr.) Az előadásokon komoly be­szélgetések voltak a fiatalokkal, őszintén vallottak arról, hogy kell a hit az élethez. Nem elég magamban, eszmékben, tudo­mányban, pénzben hinni, ezek változók, nem stabilak; valaki­ben kell, aki örökkévaló. Jól tudtak különbséget tenni hit, hi­edelem, önhittség között. Val­lottak gondjaikról, konfliktusa­ikról, a szabadság és szabados­ság kérdéséről. Komoly elhatá­rozások születtek a káros szoká­sok ellen. Ezen a konferencián húsz gyermek úgy volt jelen, mint Szolnok megyei nagycsaládok gyermekei. Igen nagy élmény volt együtt lenni 39 romániai magyar fiatallal is, akik Temes­várról, Kolozsvárról és Maros­­vásárhelyről jöttek a nagykun­sági egyházmegye meghívásá­A falun élő emberek számos megfigyelés birtokában általá­ban tesznek kísérletet az időjá­rás előrejelzésére. Ebben néha az óhajt fogalmazzák meg. Remélem nem untatom az ol­vasót néhány érdekes megfigye­lés közreadásával, amelyik az állatok, növények "viselkedésé­ből" jósolja a várható időjárást. Arra mindenesetre jó lehet, hogy saját megfigyeléseinket összevessük a pásztorok sok-AII. világháborús emlékműről Többször adtunk már hírt a TiszafÖldvári Hírlap hasábja­in a községünkben felállítan­dó emlékműről. Örömmel tá­jékoztatjuk a község lakossá­gát, hogy az emlékmű beton­­alapzata elkészült. Felszente­lésére - terveink szerint - ez év halottak napján kerül majd sor. Kérjük azokat, akik anyagi­lag hozzá akarnak járulni az emlékmű felépítéséhez, pén­zadományukat helyezzék el az erre a célra kihelyezett do­bozokba, vagy fizessék be a takarékszövetkezetben. Ferenczi György ra. Vallottak múltjukról, jele­nükről, hitükről, hazájukról, magyarságukról, s ezekkel taní­tottak bennünket. Jelenlétükből baráti kapcsolatok születtek. Amikor Nagy Kálmán esperes úr elbúcsúztatta őket, s énekel­tük himnuszainkat, könnyeink hullottak. A hét elrepült. Nem a strandolás volt a legnagyobb él­mény. így vallottak gyermeke­ink: "Kell a hit, kellenek a lelki élmények." "Sok mindent látok másképp." S ami érdekes, nem volt TV előtt lecövekelt, krimit leső gyermek. De volt tábortűz, játék, kacagás, ének. És senkit éves tapasztalatával és még kép­zettebb "időjóssá" váljunk. A jelenségek tudományos magyarázatára történtek kísér­letek, azonban ezekkel nem un­tatok senkit. íme a kínálat: A legtöbb háznál van kutya, "aki" a következőképpen jelez: ha nyáron sokat alszik, keveset eszik - eső várható. Ha össze­gömbölyödve fekszik - lehűlés várható. (Persze ugyanezt teszi, ha már hideg van.) A házimacska minden házi­asított állat közül a legjobb "hő­érzékelő". Amikor a törzsét nya­logatja, vagy valamin a karmait élesíti - eső lesz. Ha az "arcát mossa" - jó idő lesz. A tehenek viselkedéséből is jósoltak a pásztorok. (Bár őket nemigen van manapság módunk figyelni.) Ha a tehét keveset iszik, nappal alszik, este mohón legel - esőt érez. Van néhány olyan régi megfi­gyelés, ami nem egy állathoz kötődik. Például: arról fog fújni a szél, amerre az állatok fektük­­ben a hátukat fordítják, ha siet­nek a fedél alá (pl. a tyúkok korán elülnek) - lehűlés, eső várható. A vakondot tekintik a leg­megbízhatóbb időjósnak. Az évezredek során sajátos ösztön alakult ki benne, amely éberség­re inti, óvja az esőtől: az eső ugyanis elöntheti a járatait és nem kellett fegyelmezni, pedig sokan voltunk és sok helyről. Van lehetősége és ereje, szép­sége a hitben való nevelésnek. Gyermekeink érzik, akarják. Szükségtelen lent és fent a vita erről. Az igazi értékeket elérni Istenbe vetett hit nélkül nem le­het. Református egyházunk kész az iskolai hitoktatásra már szeptembertől. Országos hitok­tató képzés indul, ahova tudunk küldeni alkalmas személyeket. Kérjük a szülőket és gyer­mekeket, éljenek az életet for­máló lehetőséggel, az iskolai hitoktatással. Hajdú Lajosné elpusztíthatja. Ezért aztán, ha a vakond magas dombot túr, eső várható, ha a kis "vulkán" lapos - tartósan jó idő lesz. Mindenki ismeri a vadgeszte­nyefát. ő az egyik "sírós" fa, azaz néha két nappal az eső előtt könnyezni kezd. (Sírós még a nyárfa, a juhar is.) Ennek a je­lenségnek pontos biológiai oka van és nem is bonyolult. A leve­gő páratartalma az eső közeled­tével megnő. A növények ezt képesek napokkal előbb úgy je­lezni, hogy könnyeznek. A víz ugyanis (ha van a talajban) meg­szakítás nélkül "áramlik" a leve­lekbe, ha száraz a levegő, ha nedves. A növények a páratarta­lom növekedését "érzékelik" és a felesleges vizet "kisírják". (Ugyanezt teszi az ember is fül­ledt, meleg időben: izzad.) A különbség az, hogy a növények ezt már 2-3 nappal az eső előtt "megteszik". Mindkét esetben a "cél" a biológiai folyamatok számára megfelelő hőmérséklet "elérése", azaz a hűtés, valamint a "vízkészlet" szükséges és elégséges szinten tartása. (A nö­vények biztosan sajnálják, hogy pisilni nem tudnak.) Ha talált az olvasó olyan meg­figyelést, aminek "ellenőr­zésére" kedve és módja van, ak­kor jó jóslást kívánok. Mráz István Egy kis "időjóslás"

Next

/
Oldalképek
Tartalom