Tiszaföldvári Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1. szám)
1989-12-01 / 1. szám
1989. DECEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 7 arácsonykor? "Rongyos felhőnyájak Kúpjain az égnek, Kihunyón pipáznak Pásztor gyárkémények."'' /Maróti Lajos/ inepelték a Nap születésnapját (Natalis Solis invicti). így lett a pogá• nyok ünnepéből keresztény ünnep, g Jézus születésének ünnepe, í Míg Jézus születésénekidejepontosan meg nem határozható, a helye teljesen egyértelmű. Lukács szerint ez Dávid városa, a judeai Betlehem. Ez a városka 8 kilométerre délre fekszik Jeruzsálemtől. Ide ment el annakidején Sámuel próféta, hogy fölkenje Izáj fiát, Dávidot királlyá, s Betlehemről szól Mikeás próféta jö- I vendölése: De te Betlehem, bár a ^legkisebb vagy Juda nemzetségei Között, mégis belőled születik majd ! nekem, aki uralkodni fog Izrael felett. A dávidi származás Jézus messiási mivoltának bizonyítéka a prófétai jövendölés értelmében. A Bet•л lehembe zarándoklók ma is láthatják a templomnak berendezett régi barlangistállót, Jézus születésének helyét. 325-ben a niceai egyetemes zsinat szerint: karácsony Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe. A Comides-kódex karácsonyi prédikációja szerint "először azért kell örülni, mert Isten emberré lett,hogy ember lenne Isten. Másodszor atért, hogy az Úr lőtt szolga, hogy a szolga lenne úrrá, és mennyországnak királya. Harmadszor azért, mert Isten mennyországból leszállón, hogy ember földről mennyekbe fölmerme. Negyedszer azért, hogy Isten lőtt embernek fia, hogy ember lenne Istennek fia. Ötödször azért, mert az haláltalan Isten lett halálossá, hogy az halálos ember lenne haláltalanná. Hatodszor azért, mert az gazdag Isten lőtt szegénnyé, hogy szegény ember lenne gazdaggá." T. J.m A karácsonyi csengő nyoma uotválkozom. Megszokott dulatok. Nem kell hozzá se tűse villany. Kész. Még egy utoltinőségellenőrzés. Ujjbegyem jul szám fölött, nem létező barn közepén. Jólesik végigsimíz apró kis sebhelyet. Akkor sír,vlost mosolygok és boldog va, ha felidézem, hogyan is törakkoriban, azokon a harmincphány évvel ezelőtti karáyokon, otthon. int a család legkisebbje, én volegjobban besózva mindig. S ta- i én besózottságom növelte bá- 1 s nővérem örömét, már deюг 24-én délután is. Itt a karáy! De régen várjuk már kíván., mit hoz a Jézuska! A levelet íben megírtam mindig. Egyszer ibai kokszoskályha alá tettem. >kig várhattam, míg elvitte. Valit kapok, mit kapunk: nagymanyu, apu, Bandi, Atti, Ili és én. tán - emlékszem - a konyhában öreg díványon bújtunk össze nemmel, egy kicsit suttogni. A ómra már nem emlékszem ponч de suttogtunk. Talán arról. hogy nem tudom, miért vitte a nagymama a partvist tegnap este be a szobába. S hogy miért készített elő cérnát és ollót? S mintha ezt a szót is hallani véltem volna: szaloncukor! Suttogtunk és vártunk. Végre eljött a vacsoraidő. Borleves és hal. Olyan illatú borlevest csak édesanyám tud csinálni. Karácsony estéjén, 120 kilométer távolságból itt is, most is érzem az illatát. Vacsora után már bármelyik pillanatban megszólalhatott a várv a v ár kis csengőhangja. Itt a Jézuska! Rohanás! Verandán, előszobán át be a szobába. Azért útközben egy pillantást vetettünk a veranda ajtajára, talán most ment ki ott a Jézuska, vagy egy angyalka. A karácsonyfa a zongorán állt. Mi pedig csak néztük, néztük. Mennyi szépet láthattam azóta a föld kerekén, de állíthatom, elbújhatnak a mi fánk mögött. Pontosan a plafonig ért. Tetején csillag. Tele szaloncukorral - hiába: négy gyerekszáj volt, s a nagymama is szerette az édességet. Alatta a betlehem. Csupa szépség: a Szentcsalád, apásztorok, a királyok, kisbárányok és egy letört fülű csacsi. Mellette pedig az ajándékok. Imádkoztunk, énekeltük a Mennyből az angyalt, aztán neki a csomagoknak. Pillanatok alatt megtalálta mindenki a magáét. Édesapám - emlékszem - a tarkóját vakargatta mindig, ha igazán nevetett. De boldogok is voltunk, Istenem! Megkezdődhetett a játék. Le a szőnyegre. Ott jól elfértünk. Társasjáték, kártya s persze egy-egy szaloncukor időnként. így ment ez úgy 11 óráig. Akkor kezdtünk öltözködni. A most kapott új ing, pulóver, sál, kesztyű mind gazdára talált. Új ruhát először mindenképpen a templombakell felvenni. Irány az éjféli mise. Két kilométerre laktunk a templomtól. Rövid volt az út, hisz végigjátszottunk, ugráltunk, beszélgettünk. Emlékszem, egyszer a hozzánk csatlakozó szomszéd Zolnai néni de nagyot huppant az utca végén a hóban. Csak úgy gurult! A templom tele volt. Nem utcán csellengő s italozó fiatalokkal - a szórakozóhelyek zárva lévén -, hanem együtt imádkozó családokkal. A jobb oldali hetedik padba ültünk mindig. Nem mindenre emlékszem, de azt tudom, hogy apu egy kis imakönyvből imádkozott mindig, aztán egy öt forintost dobott a perselybe. Mindig, azaz minden vasárnap, de ilyenkor karácsonykor biztos kettőt. Anyu pedig négy forintot adott Szent Antalnak. Értünk: négyünkért. Mise után gyorsan haza, és alvás. Esetleg még egy utolsó szaloncukormindenkinek. Reggel hét után kelés, hisz karácsony napján reggel 8-kormegint atemplomban voltunk. Igazi nagymise. Gyertyák, tömjén, karácsonyfák, betlehem és Mihály Rudi bácsi tömör kántorhangja. Eljött a Jézuska. Tényleg eljött. S egy ilyen alkalommal történt egyszer, hogy úgy 2-3 nappal karácsony után a kis csengővel játszottam. Egyszerű kis rézcsengő volt. Dróton lógott a nyelve. Játék közben feldobtam, de el már nem sikerült kapni. Az arcomra esett, s megvágta kicsit a szám fölött a bőrt. Itt a nyoma, érzem az ujjbegyemmel. Talán a kis Jézus akarta így, hogy soha ne felejtsem azokat a karácsonyokat. Akkor sírtam. Most mosolygok és boldog vagyok. Tamási József
