Tiszaföldvári Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1. szám)

1989-12-01 / 1. szám

1989. DECEMBER TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 11 Hatvanöt év múltával....✓ Énekkari születésnap A Tiszaföldvári Nagyközségi Tanács és Szövetkezetek Férfikara 1989. december 8-án ünnepelte fennállásának 65. évfordulóját Az ünnepi hangversenyre eljött a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének Férfikara /karnagy: Tóth András/, a Martfűi Művelő­dési Központ Női kara /karnagy: Bozorádi Já­nos/, a Mezőtúri Citerazenekar /művészed ve­zető: Csíder István/, és a Mezőtúri "Galago- ^ nya" citerazenekar /művészeti vezető: Csíder Istvánné/. A felsorolt együtteseken túl, megtisztelték e jubileumi találkozót a Tiszaföldvéri férfi­kart fenntartó nagyközségi tanács, a helyi szö­vetkezetek, azoknak megyei és országos érde­keltségi szerveinek vezetői is. A hangversenyt Csatos Imréné tanácselnök nyitotta meg, majd a Kórusok Országos Taná­­csa Főtitkársága nevében Tóth András mon­dott köszöntőt A Tiszaföldvári Férfikórusról tudjuk, hogy 1924-ben alakult meg, az akkori úszaföldvári kisiparosokból. Hosszú időn keresztül igen szép eredménnyel képviselték nagyközsé­günk kulturális életét. Most is ott őrizzük pró­batermünk üvegszekrényében azokat a tárgyi emlékeket, amelyek méltán bizonyítják e hír­nevet. Szeretnénk tisztelettel megemlíteni az akkori kórus karnagyának a nevét Petrányi Elemérét, ő szakmailag is és emberileg is együtt élt a kórussal. 1945-től néhány évig szünetelt a kórus mű­ködése, majd a Tiszaföldvár és Vidéke Fo­gyasztási Szövetkezet vette pártfogásba, ve­gyeskórussá alakítva. Néhány év eltelte után. pontosabban az 1971-es évtál, ismét férfikarrá alakult át. Ebben a minőségben kettős feladatot lát el. Részese a társadalompolitikai rendezvények­nek /Kossuth-rádiós Kóruspódium-felvéte­­lek, Országos Minősítő Versenyek, Kórus­fesztiválok, nem utolsósorban Nagyközségi rendezvények/, valamint Szolnok megye 22 községében részese a polgári gyászszertartá­soknak. Mindkét minőségben egyaránt magasszin­tű elismerésekkel, hiszen másodjára érdemel­te ki 1989 tavaszán kórusunk a hódmezővá­sárhelyi Országos Minősítő Versenyen a "Fesztivál-díj" fokpzatot, az említett gyász­­szertartásokért pedig aMiniszteri Dicsérő Ok­levelet Korábban már megkapta a Szolnok Me­gyei Tanács Művészeti Díját, ez évben pedig az ugyancsak rangos elismerésnek számítíó SZMT Díjat. 1984-től kezdve férfikarunk fokozatosan kiépítette nemzetközi kapcsolatait, ugyancsak magas színvonalú együttesekkel. Eljutottunk a finnországi Hameenlinnába, a csehszlovákiai Prerovba, de az elmúlt nyá­ron az NSZK-beli Nümbergbe is. Ezen együt­tesek mindegyike hozzánk is eljött ideTisza­­földvárra. Az 1989. június 4-én rendezett Országos Szövetkezeti Dalostalálkozó keretén belül az olaszországi Quincinettoi Férfikórus volt ven­dégünk, kik a következő évben várnak ben­nünket vissza, hozzájuk. Jordán Antal Jól állnak a kézilabdások Szokás ilyenkor a bajnoki "fél­időben", hogy a különböző csa­patok szakvezetői értékelik.az el­múlt szezont. A földvári férfi ké­zilabdacsapat edzője, Nemes Ti­bor is elkészítette értékelését, amit az alábbiakban adunk közre. Szurkolóink előtt köztudott, hogy a sikeresen megvívott NB Il-es osztályozó végeztével edzőnk s egyben játékosunk, Danku Sanyi, sajnos befejezte csapatunknál mindkét tevékeny­ségét. A csapat tehát edző nélkül maradt, ráadásul egy meghatáro­zó játékossal lettünk szegényeb­bek. Az 1989-90-es bajnokság pedig rohamosan közeledett. Mindössze egy hónap állt rendel­kezésünkre, hogy - autodidakta módon - felkészüljünk erre a csöppet sem könnyűnek ígérkező pontvadászatra. Közben vezetőink tárgyaltak több ismert és ismeretlen szak­emberrel, akik kezdetben hajlan­dóságot mutattak elvállalni az edzői munkát, de az i-re egyik esetben sem került pont. Súlyos­bította helyzetünket, hogy össze­jöveteleinkről objektív vagy szubjektív okok - mezőgazdasági munka, házépítés, tanulás, ké­sőbb sérülések - miatt rend­szeresen hiányzott valaki. Ezek után elképzelhető, milyen erőn­léttel, összeszokottsággal kezd­tük el a bajnokságot Az első mérkőzésen úgy elpo­roltak bennünket, mint futó zápor a határt, majd következett egy ki­szenvedett hazai győzelem. Ez­után újra itthon, egy triplán bal­­szerencsés csata. Vesztettünk egy góllal - 11:12! - és Tóth Laci súlyosan megsérült, több héten át harcképtelen volt. Fekecs Jancsi­ra végleges kiállítása miatt két hétig nem lehetett számítani. Ta­lán természetes is, hogy a kővet­kező fordulóban szintén kikap­tunk. A vezetés, a csapat tagjaival és a velem való előzetes elbeszélge­tés után ekkor bízta rám a csapat edzését, amit csak úgy vállaltam, hogy ezután nem játszom. Ugyanekkorra sikerült a csapat volt játékosát, Csorba Ferit a ve­zetésnek rábírni az újrakezdésre is. Ebben az új "felállásban" a be­mutatkozás lényegében sikerült a csapatnak, hiszen harminc perces emberhátrány után döntetlent ér­tünk el. Ezzel a ponttal, a hátralé­vő hat fordulóban még kilencet szerezve, az őszi idényt tizenegy ponttal zártuk, amivel a tábláza­ton az ötödik helyen állunk. Rögtön leszögezem, nem sze­mélyemnek tulajdonítom a vi­szonylag jó szereplést, mert még gyakorlatom sincs, csupán volt valaki a kispadon, aki összefogja a csapatot. Úgy edzésen, mint mérkőzésen. Mint játékos tudom, hogy ez mennyit jelent. A csapat­nak köszönöm a hozzállást, hogy - úgy érzem - elfogadtak, és nagy elszántsággal feledtették a rossz kezdést Egyénileg nem emelek ki és nem is marasztalok el senkit. Ezt a szurkolók /és antiszurkolók, mert sajnos ilyenek is vannak/ úgyis megteszik helyettem. S ha már a szurkolókat említem, hadd szóljak róluk is. Sajnos sokhazai mérkőzésen kapjuk nézőinktől - tisztelet a kivételnek - a szidal­mat. Tudom, aki fizet azért, hogy mérkőzést és főleg hazai gólokat lásson, az el is várja a győzelmet a jó játékot. Higgyék el, játéko­saink sem kikapni mennek ki a pályára. Azok a játékosok, akik nem pénzért, még talán nem is di­csőégért, csak a JÁTÉK kedvéért áldozzák fel szabad/?/ idejük nagy részét s vannak külön csa­ládjuktól, nem szidást inkább buzdítást szeremének hallani. Szükségünk is lesz az utóbbira tavasszal. A felkészülést a tervek szerint január második felében kezdjük. Reméljük, minél keve­sebb zavaró tényező akadályozza majd célunk elérését a biztos bentm áradást. Nemes Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom