Tiszaföldvári Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1. szám)

1989-12-01 / 1. szám

2 TISZAFÖLDVÁRI HÍRLAP 1989. DECEMBER A falu lapja volt, a faluról szólt...- Emlékeznek, akik még írták-olvasták -A csendes, méltósággal kanyargó Ti­sza bal partját övező táj a XX. század ele­je óta nem sokat változott, mert a termé­szet a kömyezetformáló munkáját nem az emberi időszámításhoz igazítja. Saj­nos a község egyes részeiről is megálla­pítható, hogy nem sokat változott a fél év­század alatt. Pedig e tájnak - a Tiszazug­nak - jelentős, meghatározó települése, központja volt egykor Tiszaföldvár. A fa­luban pezsgett az élet, szorgalmas, dol­gos emberek lakták. Önálló újságot is nyomtattak, hetente került olvasóihoz a TISZAFÖLDVÁR ÉS VIDÉKE című lap. Most az újságírás és a kiadás helyi hagyományait kívánjuk feléleszteni, és végleg életben tartani. Ebből az alkalom­ból felkerestem néhány családot, és meg­kérdeztem, hogyan készült és milyen volt a több mint ötven évvel ezelőtti hetilap? Cseuz István nyugdíjas, a gyermek­­könyvtár vezetője így emlékszik- A lapot idős György József adta ki, akinek papírkereskedése és nyomdája volt a mai Bajcsy úton. A köztiszteletben álló ember - ipartestületi elnök - igyeke­zett a faluért minél többet tenni. Agilis és tevékeny ember lévén, szervezte és irá­nyította a lap szerkesztését, kiadását, sőt 6 maga is írt benne cikkeket A nyomdai munkálatokatPolák Imre, majd Hanó La­jos irányításával, két nyomdászinassal végezték. Az emberek kedvelték és vár­ták minden héten az újabb számot Saj­nos, 1944-ben az orosz csapatok bevonu­lásakor felszámolták a nyomdát és többé nem jelenhetett meg a lap.- Kik írták a lapot?- A terjedelmesebb cikkeket a falu ér­telmiségi és úri polgárai írták, de bárki ír­hatott, egyszerű ember is.- Miről szólt a lap?- A település életéről, és ezért volt köz­kedvelt! A Horthy Szabolcs Úri Kaszinó hírei, a felhívások és megjelent rendele­tek mellett időszerű helyi híreket is olvas­hattunk. Tassy Mátyás és felesége kedvesen em­lékeznek:- Rendszeresen olvastuk az újságot. Benne volt abban minden, ami a falu la­kóit érdekelte. A mulatságos eseteket is megírták. Emlékszem a "Kéményseprő esete" cimű cikkre, amin sokáig nevet­tünk. Rákóczifalváról járt ide a kémény­seprő, és egy alkalommal úgy beborozott, hogy lefeküdt a szolnoki kanyarban az árokba. Néhány csibész gatyára vetkőz­tette éjjel, és reggel az emberek nagy de­rültsége közepette úgy kellett neki busszal hazautazni. • Ha jól tudom, néhányszor cikket is tetszett írni az újságba!- Igen, így volt. Felkértek mint gazdát, hogy írjam le a véleményemet, tapasz­talataimat a másodnövény és a köztes nö­vénytermesztés módszereivel, eredmé­nyeivel kapcsolatban. Érdemes köztest termelni, mert egy rókáról több bőrt lehet lehúzni. Ez volt az újságcikk címe. Szikora Lajos bácsi készségesen tájé­koztatott:- Ó, hát én nagyon szerettem ezt az új­ságot, mert nekem egy kis mellékest is hozott, kihordó gyerek voltam.- Hogyan történt a terjesztés?- Iskolás gyerekek voltunk akkor. Szombaton délben bementünk a nyom­dába átvenni az újságokat Azután min­denki indult a saját területére árulni.- Mennyibe került az újság?- Egy újság 12 fillér volt. Nem volt ol­csó, hiszen akkoriban egy napszámért 60 fillért fizettek! A 12 fillérből 2 fillér volt a miénk. Annyira várták az emberek az újságot, hogy vasárnap délelőttre már va­lamennyit eladtuk. Olyan is akadt, aki nem tudta kifizetni az újságot, de néhány fillért adott azért, hogy elolvashassa. Utá­na persze eladtuk másnak. Mi is elolvas­tunk benne mindent. Zsoldi Gyula fűsze­res reklámjára még mindig pontosan em­lékszem: "Zsoldi kávéjának nincsen párja! Meglátja, ha kipróbálja!"- Milyen terjedelmű volt a lap?- Háromlapos újság volt, rendkívüli esetben négylapos. Lapath Géza bácsit nagyon meglepte érdeklődésem:- Nagyon nehéz felidézni a részleteket, olyan régen volt már. Járattuk mi is az új­ságot, abból tudtuk meg a falu aktuális hí­reit.- Géza bácsi írt-e a lapban?- A kunszentmártoni újságban magam is írtam, de a helyiben nem. Különösebb oka ennek nem volt. Hirdetésünk viszont sokáig jelent meg benne, amikor a vaske­reskedésünkben kapható rádiókat reklá­moztuk.- Az újságírást, Géza bácsi által még kedvtelésként folytatott tevékenységet a fia, Földvári Géza, hivatásként űzi.- Igen. Jelenleg a TV-nél a Panoráma című műsor munkatársa. Most éppen Moszkvából tudósít.- A falu lapja is foglalkozott politiká­val?- A világ és az ország politikai híreivel kevésbé. Lakóhelyi politikával viszont annál részletesebben. Nagy Elek bácsi, az ismert kőműves­­mester hosszan emlékezik:- Minden héten vártuk, és örömmel ol­vastuk a falu újságját Én legszívesebben a helyi híreket és a tréfás történeteket ol­vastam. Most is emlékszem a Botos úr és a Motoros úr esetére. Persze, nem írták ki a nevüket, de tudta azt mindenki, hogy Csémák István hentes és mészáros, meg Gazsó Lajos úriszabó ivócimborák bor­­fűtötte összeakaszkodásáról szól a törté­net- A faluban valószínűleg ez a híroldal volt a legolvasottabb...- Mert megírtak abban majdnem min­dent Még az is megjelent, amikor Siko­lya Albert tanító úr egy leventeoktatáson az egyik leventét pofonvágta. A tanító úr alacsony termetű volt, a levente pedig erős gyerek, és nyomban vissza is adta a pofont Igaz, ezért a csendőrök el is kísér­ték, de az újság ezt is hozta.- Úgy hallottam, Elek bácsi néhány verse is megjelent a lapban. Mikor tör­tént ezt?- Ez úgy kezdődött, hogy az egyik ta­nórán Soós József igazgató úr elkapott engem, amint a padtársam szórakoztatá­sára diáknyelven átírtam az egyik balla­dát Elvette a papírt, elolvasta és komo­lyan így szólt:- Te tudsz verseket írni, fiam? - Tudok, igazgató úr kérem. - No, akkor írjál ver­seket fiam és majd megjelentetjük az új­ságban. Ez így is történt én megírtam a verseket az igazgató úr átnézte és vitte barátjának, György Józsefnek. Úgy gon­dolom, 3-4 versem jelent meg, Nagy Elek tiszaföldvári levente aláírással. Sok kedves embert felkerestem és a rö­­videbb, hosszabb beszélgetések hangula­ta meggyőzött arról, hogy kedves volt ez az újság a tiszaföldvári polgárok számá­ra. Ä teljesség igénye nélkül válogattam az emlékezésekből. Bár eredeti példá­nyok az újságból már nehezen kerülnek elő, de ennyi idő múltával sem felejtették el, és szívükben, emlékeikben kedvesen őrzik. Petraskó Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom