Tiszaföldvári Hírlap, 1989 (1. évfolyam, 1. szám)
1989-12-01 / 1. szám
TISZAFOLDVARI TISZA FÖLDVÁR POLGÁRAINAK LAPJA PRÓHASZÁM ÁRA:9,5(> Ft. 1989. december HÍRLAP Beköszöntő 45 év után Adja meg az Isten, Mit adni nem szokott. Száz bús vasárnap helyett Sok víg hétköznapot, Adja meg az Isten. (AdyE.) Már 45 éve annak, hogy 1944. október 1-jén (vasárnap) utoljára vették kezükbe a tiszaföldvári olvasók a helyi lapot. De hiszen ez egy emberöltőnél is több! - villan át fejemen, s felrémlik bennem az a bágyadt-napsütötte október eleji vasárnap délelőtt, amikor a szőlők között szinte bujkálva, kerülve a magyar és a német katonáktól hemzsegő Fő utat, cselédlányunkkal, Pannikával gyümölcsért mentünk a virághegyi szőlőnkbe. Négy éves voltam akkor. Mi történt az ágyúdörgéstől, félelmektől terhes napok óta velünk? Hová jöttünk - mivé lettünk? - tolulnak a kérdések, s csak hümmögünk, hiszen a közel fél évszázad helyi krónikája hiányzik. Ez év tavaszán megalakult községünkben a Tiszaföldvári Polgárok Társulata, s lelkes szervezői célul tűzték ki - többek között - egy helyi újság megjelentetését is. Az elmúlt fél év előkészítő, szervező munkájának első gyümölcsét tartja kezében a Tisztelt Olvasó. A most havonta ( később reményünk szerint sűrűbben) jelentkező lap községünk életének pártpolitikai céloktól mentes, értékítéleteiben objektív fóruma kíván lenni. Szándékunk szerint nerficsak az éppen aktuális eseményekről szólunk, hanem megpróbáljuk az elmúlt évtizedek nagy fordulatait is felidézni. Minél több családhoz szeretnénk eljuttatni a lapot, s úgy gondoljuk, hogy - például a levelező rovaton keresztül - sok tiszaföldvári polgár és intézmény részt vesz a lap arculatának alakításában. 1989 karácsonyán vesszük kezünkbe a Tiszaföldvári Hírlap új évfolyamának első számát. A szeretet ünnepén, meghitt családi körben, üljünk le és gondolkodjunk, beszélgessünk! Emlékezzünk volt szeretteinkre, régmúlt karácsonyokra! Idézzük fel a boldog családi együttlét nyugodt óráit! Az óriásinak tűnő karácsonyfák, a várva várt ajándékok emlékét, a friss kalács illatát! De ne feledjük el a nehéz éveket, a félelmeket és a nélkülözéseket sem! Az utóbbi néhány év gazdasági gondjai, politikai fordulatai, az infláció, a* munkanélküliség fenyegető réme, a sok bizonytalanság egy egész nemzedék számára teljesen új, ismeretlen jelenségek. Az elmúlt évtizedek illúziókra építő magabiztossága most egy nép jelentős részét teszi kiábrándulttá és pesszimistává. Mit mondhatunk nekik? Nem vigaszként, hanem példaképpen, megoldásként mondjuk el, hogy hogyan állt talpra ez az ország, ez a nép a háború után. Hogy a kilakoltatott Tiszaföldvár népe 1945 tavaszán is bevetette a határt. Sokan emlékeznek még a begyűjtési rendszer embert s gazdálkodást nyomorító éveire. Még többen 1959. januárjára és februárjára, amikor heteken keresztül folyt a gazdák győzködése, "alakítgatása", hogy végül megunva a szekatúrát, "elhiggyék", jobb nekik a tsz-ben. Tudom, fájó sebeket nyitok fel, de azért teszem, hogy felidézzem: a sok keserűségé kiábrándulás után is volt ezekben az emberekben (Önökben Tisztelt Olvasók!) erő ahhoz, hogy az új körülmények között fáradhatatlanul dolgozzanak, szép házakat építsenek, egyre jobb körülmények között éljenek. Az igazsághoz ez is hozzátartozik. A világ, s benne Közép-Európa részeként hazánk, nagy átalakuláson megy keresztül. Megalapozott a reményünk, hogy ezek a változások néhány éven belül kamatoztatják kitartásunkat és szorgalmunkat. A Tiszaföldvári Hírlap szeretne hosszú éveken keresztül tudósítani ezekről a munkával teli napokról. Ehhez kérjük szíves figyelmüket és támogatásukat! Kalóz Sándor A tartalomból Volt egyszer egy Hírlap A község igazi gazdái voltak Mit ünnepelünk Karácsonykor ? Mi legyen a homoki mozival? Földvár politikai palettája Jól zártak a kézilabdások karácsonyt!
