Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek Tiszafüred középkori és újkor eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 5. Szolnok, 2002)

Források és irodalom

Az alapítók által a Tiszától a Rét felé 14 ölnyi távolságra épített templom a Tiszába dőlvén már 1700-ban a mostani is álló, de a nép szaporodásával időszakonként, mint példának okáért 1802-ben is megnagyobbított templomot építették. Ezen eljárásról, mint a mostani élők közül sokan előadják, őseink írásos intézkedése is látható volt a városnak, a sok viszontagságok miatt rendezetlen levéltárában, fájdalom ez most nem találtatik, de abból elavultsága miatt az évszám nem, hanem igenis az, hogy a Tiszába szakadozott templom helyett egy másik, mégpedig a Tiszátul a város felé 14 ölnyire építtessék, nyilván kivehetőnek állíttatik. 1864-65 folyamán Pesty Frigyes akadémiai tag kezdeményezésére országos adatfelvétel zajlott a települések múltjára utaló teljes névanyag felkutatása céljából. Városunkban ez 1864. május 23-án történt meg, amikor Fobazy Jenő jegyző fölöttébb tiszteletre méltó tájékozottsággal és igyekezettel válaszolt a hét kérdőpontra. Páratlanul értékes számunkra a 4., 5. és 6. kérdőpontra adott válasza, mert ezekből egybeszerkeszthető a fenti (hazafiságtól átitatott, archaikus stílusban megjelenő) eredetmonda. Ilyennel csak kevés település büszkélkedhet, mert sajátosan a mondára jellemző homályos módon több ponton valóban a legkorábbi állapotokra utal (halászfalu, a Réten történő megtelepedés, Pere-háti veremlakások) miközben tényanyaga többnyire a török időkre (Tatár ágyú helye, fasövény házikók) illetve a hódoltság utáni viszonyokra / a 13 alapító család nevei / vonatkozik. Ráadásul ez a 13-as szám az ötszemélyes törvényszékkel együtt a megalakulóban lévő mezővárosi önkormányzat létszámát szimbolizálja (1701-ben 5, 1713-ban pedig 13 volt az esküdtek száma), így ez a szöveg magába foglalja mind a falu, mind a későbbi mezőváros eredettörténetét. Talán ennél is fontosabb, hogy a lejegyzés idejéig kétségtelenül szóbeli hagyományozás útján átszármaztatott anyaggal van dolgunk, s mint ilyen szinte hihetetlen példája a szellemi örökség fennmaradásának egy olyan településen, melynek lakossága az egész középkor folyamán az átlagosnál nagyobb mértékben cserélődött.