Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek Tiszafüred középkori és újkor eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 5. Szolnok, 2002)

III. A hódoltsági állapot és a mezővárossá válás előzményei

majd ennek örökösei/ mellett a névleges váradi püspök is szedte, egyházi részről az egri káptalan hajtotta be a tizedet, mely részben magyar kincstári adó is volt, ezen kívül Füred világi birtokosait terhelve az Erdélyi Fejedelemség is adót szedett

108 Ötödik, de korántsem elhanyagolható adóztató a szolnoki török szandzsák volt, mely a XVI. században a törökszentmiklósi nahie részeként tartotta számon településünket, majd a XVII. században közvetlenül magához rendelte az itteni adózókat.Mindezekből látható, hogy a Királyi Magyarország, az Erdélyi Fejedelemség és a Török Birodalom is igényt tartott a behajtható adókra. Ilyen adóztatási körülmények között hiba lenne lekicsinyleni a füredi gazdaság XVI. századi eredményeit. Eger török általi elfoglalása /1596/ után mintegy két évtizedig Füred lakatlanná vált. A Pankotay-féle újratelepítés 1617-től vette kezdetét, mivel ezév Szent György napjától számították az adómentes 6 év kezdetét.

109 A század közepétől különösen nyugtalan idők következtek, 1658-ban rác, 1661 táján török ,tatár, hajdú martalócok, 1669-ben Thököly kurucai pusztítottak, mígnem 1672-ben a szolnoki törökök hadai egyenesen lakatlanná tették Füredet. 1679-ben előbb kurucok, majd labanc portyázok száguldoztak Igar, Füred és Poroszló vidékén, majd a visszafoglaló harcok viszontagságai 1686 és 1690 között immár harmadszor tették lakatlanná településünket aXVII. század folyamán.

110 Eger 1687. évi visszafoglalása lehet az a határpont, ameddig a török hódoltság településünk életében szerepet játszhatott, így nálunk kb. 110 éves török uralomról beszélhetünk. 1691-től a déli és keleti országrészekből folyamatosan érkezett utánpótlás a füredi területekre, s 1694-95 táján kb. 70-80 , 1696-ban pedig pontosan 90 adózót számlált Füred, s 1701-ben már 157 fő fizetettbe, hogy tulajdonukba vegyék a füredi határ felét és Kócs puszta egészét. 108 Szederkényi. 1893. III. 18.,44. 109 HML Egri Káptalani Hiteleshelyi Lt. XII-1/65. CD 1733 p. 110 Soós. 1955. 6. és Tóth. 1942.