Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Vadász István: Az 1848/49-as forradalom és szabadságharc kevéssé ismert tábornoka: Kiss Pál

a várost övező dombok lejtőjéről támadja a várost megszállva tartó ellenséget. Feladatát sikerrel hajtja végre (bár ezen a napon a fő dicsőség a Leiningen dandár 3. zászlóaljáé). Nagysallónál, április 19-én viszont mindkét dandár oroszlánrészt vállal a győzelemben: „Leiningen és Kiss Pál dandárjai gyorsan rohamcsapatokká alakultak és Kazinczy divíziójával kapcsolatban rövid ellenállás után visszanyomták az ellent a helység belsejébe. Itt azonban iszonyú dühös utcai harc keletkezett. Minden házat, minden udvart, minden sövénykerítést külön-külön kellett bevenni, míg az osztrákok a szomszédos halmokról és Nagysallónak még birtokukban lévő hátulsó részéből gránátok és röppentyűk özönével árasztották el a magyarok által már elfoglalt területeket. De a derék honvédek, élükön még derekabb vezéreikkel, rendíthetetlenek maradtak, s az öldöklő harcokban lépésről lépésre nyomultak előre."

21 Kiss Pál egysége a komáromi vár felmentésében, illetve a vár körüli ostromzár megszüntetésében is fontos szerepet játszott. Az ezredes által vezetett dandár elsőként kelt át a Dunán elkészített tutajhídon április 25-ről 26-ra virradóan, majd egységével megrohamozta a Duna jobb partján lévő magaslatot, az un. Monostort. Az átkelőhelyet és a jobbparti erődrendszert uraló magaslat elleni szuronyrohamot maga a ezredes vezette, s ezzel Kiss Pál „hallgatásba kényszerítette az ellenséges ostromtüzérséget."

22 Maga az átkelési hadmüvelet egyébként éjszaka a legnagyobb csendben történt, s vörössapkások Kiss Pál személyes vezetése alatt „libamenetben, egymás kabátját fogva mentek a sötétben a bozótokon át a sáncárokig". Majd a vizesárkon átmenve megmásztak a sáncokat, s a meglepett őrségnek csak néhány lövésre futotta, „a ki meg nem adta magát, azt minden lövés nélkül elnémította a szurony."

23 A korabeli dokumentmokból egyértelműen kiderül, hogy a tavaszi hadjárat folyamán Kiss Pál mindvégig élvezte fólöttesei (elsősorban Damjanich és Görgey), majd a politikai vezetés kitüntető figyelmét (ebben nyilvánvalóan Vetternek is lehetett szerepe). Részben ennek is volt a következménye, hogy Kiss Pált — Vukovics Sebő javaslatára — kinevezték

24 a nagyfontosságú déli erősség, Pétervárad várparancsnokának. Ám ezzel Kiss Pál — saját akaratán kívül — a Kossuth Lajos és Perczel Mór között kirobbanó konfliktus középpontjába került: Per21 Klapka Gy. i m. 220. p 22 Uo. 226. p. 23 Hoffmann A, pp. 98-99., Asbóth L. i.m. 110 p. 24 A javaslat tényét említi Vukovics S. i.m. 56. p., a kinevezési levelet közli: Kossuth Lajos Összes Munkái, Budapest, 1953. XIV. 893. p.