Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Vadász István: Az 1848/49-as forradalom és szabadságharc kevéssé ismert tábornoka: Kiss Pál

A Pancsova felől visszavonuló csapatokat január közepén Módoson éri a legújabb rendelet: a Honvédelmi Bizottmány döntése értelmében az egész bánáti-bánsági hadtest vonuljon a Közép-Tisza vidékére, Törökszentmiklós térségébe. A parancs értelmében Damjanichnak „menetből" kellett volna elfoglalnia az aradi várat, s így kellett a Közép-Tisza vidékre vonulnia. A január végén új-Aradra érkező csapatokat éppen Kiss Pál léptette el Damjanich előtt, aki lelkesítő beszédet intézett a katonákhoz, ám február elején az ostrom nem sikerült, így Damjanich veszi át az Aradot ostromló magyar sereg parancsnokságát és több hetet időz a vár körül. Végül őt február 25-től Szolnok környékére rendelik, így Damjanich Kiss Pál alezredesre bízta az ostromló sereg vezetését.

14 Ismeretes, hogy a március 5-i szolnoki csatát követően heves szóváltás történt a bácskai hadtestet vezénylő Vécsey tábornok és a bánáti hadtest parancsnoka, Damjanich tábornok között. Részben ezzel, részben pedig az új hadtest kialakításával (Damjanich lett a hadtest parancsnoka) volt összefüggésben, hogy Vécseyt bízták meg az aradi ostromsereg vezetésével, így március második felében Kiss Pál újra visszakerült Damjanich hadtestéhez. Közben azonban Leiningen a szolnoki csata után alezredes és dandárparancsnok lett: a lengyel légió, a 3. és a 9. zászlóalj tartozott a dandárjához. A III. hadtesthez Tiszafüreden március 25—26. körül visszatérő Kiss Pálnak Damjanich újra dandárt szándékozott adni, s ezt a Leiningen-dandár megosztásával kívánta megoldani. Ebben valószínűleg az is Damjanich kezére játszott, hogy a Törökszentmiklósról Tiszafüredre nyomuló III. hadtest dandárjában nézeteltérés támadt a lengyel légió tisztjei és a Leiningen, majd a 9. zászlóalj egyes tisztjei és a dandárparancsnok között.

15 A hadtestparancsnok átszervezési tervét Leiningen már Tiszafüreden megtudta (ekkor született a már korábban ismertetett levél Kiss Pál modoráról), ám Damjanich csak egy héttel később, április 4-én, Jászberényben közölte a döntést: „elveszted a 9. zászlóaljat, Kiss részére dandárt szándékozom alakítani, és akkor neki kell adjam előbbi zászlóalját". Ám ekkor Leiningen ingerült lett, s mikor Kiss Pállal talákozott „egyik szó a másikat követte", s a vége az lett, hogy Leiningen kihívta Kiss Pált párbajra.

16 A két tiszt azonban — s ebben minden bizonnyal közre13 Lciningcn levelei.... pp. 127-131. 14 Hcgycsi M. pp. 32-34. 15 Lciningcn levelei... 185., a dandárok felállításáról lásd meg: Asbóth Lajos emlékiratai az 1848-iki és 1849-iki magyarországi hadjáratról, Pest, 1862. 104. p.