Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

a katonai fegyelem minősíthetetlenül súlyos megsértése miatt felelősségre vonja a katonai szabályokkal és a forradalmi fegyelemmel egyaránt szembekerült Görgeit. S hogy menyire hibás volt a döntése, azt a gyakorlat: a következő hónapok menete, a tavaszi hadjárat félsikere, a május—júniusi tétlenkedés és Világos bizonyította be".

207 Véleményem szerint azonban maga a kérdésfeltevés téves. Mint a fentiekből is kiderült, a Dembinski elleni mozgalom Klapka hadtestéből indult ki, s ehhez Görgei hadteste is csatlakozott. Összeesküvésről szó sem volt, hiszen a tiszti tanácskozáson jelen volt a politikai hatalom legfőbb képviselője, Szemere Bertalan teljhatalmú országos biztos, az OHB tagja is. A fővezér leváltására csak azután került sor, hogy Dembinski megtagadta az együttműködést saját alárendeltjeivel, s hagymázas ötletként Szemere fővezérségének tervét vetette fel. Görgei pedig — akárcsak Klapka — nem az OHB-val szemben, hanem az OHB által kinevezett alkalmatlan fővezérrel szemben léptek fel, teljes nyíltsággal, a végrehajtó hatalom intézkedési jogkörét teljes mértékben tiszteletben tartva. Tény, hogy az eljárás szokatlan volt, azonban nem volt példa nélkül álló. 1849 január elején a pancsovai vereség után a támadást vezető Kiss Ernő működésével elégedetlen tisztek szabályos „aláírásgyűjtési" akciót indítottak leváltása érdekében. A magasabb rangú tisztek — köztük Damjanich János — igyekeztek megvédeni Kiss — és vele a katonai felső vezetés — tekintélyét, de Kiss alkalmatlanságáról ők is meg voltak győződve. Kérésükre Vukovics Sebő kormánybiztos maga kezdeményezte az OHB-nál Kiss eltávolítását és Damjanichcsal történő felváltását.

208 Tiszafüreden is ugyanez történt. A fővezér bebizonyította alkalmatlanságát, s a sereg — tiszteletben tartva a politikai vezetés elsődlegességét — kezdeményezte az alkalmatlan parancsnok eltávolítását. Ebben az esetben a formákhoz — és az alkalmatlan személyhez — való túlzott ragaszkodás, a rosszul értelmezett tekintélytisztelet a hadsereg és a politikai vezetés közötti egyetértést veszélyeztette. Hozzáteendő, hogy Szemere magatartását részben ez is magyarázza: ti. ő volt az, aki már 207 BORÚS József, 1975. 327. o. 208 MOL OHB 1849:292. „Néhány katonatisztnek kifogása Kiss Ernő tábornagy ellen" (40 aláírással); 1849:771. „Nagybccskcrcki hadsereg a verseci hadseregnek,,, 1849. jan. 17., H 2. Kossuth Polizei Akten. 582. Vukovics Scbö jelentése az OHB-nak és átirata Kiss Ernőhöz, Nagybccskcrck, 1849. jan. 6.; VUKOVICS Sebő, 1894.415. o.