Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

Ezt Spira György később maga is felismerte, s újabb, 1979-ben megjelent összefoglalójában már úgy véli, hogy Kossuth „a maga nagy tekintélyénk lafbavetésével talán felsorakoztathatta volna az egyszerű honvédek tízezreit", ám ilyen forradalmi gondolat aligha fordult meg a fejében. „Ha pedig netalán mégis eszébe ötlött ilyesmi, akkor is el kellett hessegetnie magától ezt a gondolatot, mert ebben az esetben azt is okvetlenül számításba kellett vennie, hogy Görgei elmozdítása egészen bizonyosan a tisztikar zömének azonnali dezertálását vonná maga után, a zászlót cserbenhagyó tisztek gyors pótlására pedig a forradalomnak egyszerűen nincs lehetősége".

204 A zendülésről az egyetlen önálló tanulmányt publikáló Borús József szerint Kossuthnak Tiszafüreden „Görgeivel és az ezt támogató néhány tiszttel szemben a tisztikar többi, túlnyomó nagy részére és a honvédekre" kellett volna támaszkodni. Ezután azt fejtegeti, hogy „Görgei mellett saját hadtestén kívül más parancsnok vagy tiszt semmiképpen nem állhatott,,, de még saját hadtestének tisztikarára sem számíthatott egyértelműen.

203 Úgy véli, Kossuth az eredeti állapotot, Dembinski fővezérséget semmi esetre sem állíthatta vissza. Azonban Dembinski eltávolításának tudomásul vétele mellett „még mindig maradt lehetősége választani a Görgei elleni fellépés vagy a lázadó, végső soron az OHB ellen lázadó tábornok tettének helybenhagyása között. Az előbbihez, a Görgei elleni fellépéshez Kossuthnak nyíltan ki kellett volna állni, és a tábornokkal szemben közvetlenül a hadsereghez, a sok száz, sőt sok ezer tiszthez és altiszthez, és a több tízezer honvédhez kellett volna fordulnia".

206 Majd Kossuth döntésének lehetséges indítékait taglalva úgy véli: „Kossuthnak a bonyolult helyzet ellenére sem lett volna szabad Tiszafüreden, éppen az előző hónapok keserves tapasztalatai folytán azt a Görgei választani, aki következetesen semmibe vette az OHB-t, a neki küldött utasításokra még csak nem is válaszolt, aki összeesküvéssel megbuktatta a törvényes, a kormány és az országgyűlés bizalmából a sereg élére került főparancsnokot. Kossuth kísérletet sem tett arra, hogy 204 SPIRA György, 1979. 357-358. o. 205 BORÚS József, 1975. 323-324. o. A szerző itt hivatkozik GELICH Rikhárd, é. n. II. 459. o-ra, ahol az arról ír, hogy Dcmbiiískinél megjelent Répásy, s eltávolította a Bayer által kirendelt őröket, valamint megjelent Lázár és Mcszéna, s kimentették magukat Baycrrcl együtt történt fellépésük miatt; Aulich pedig megkérdezte, hogy Dembiiíski nem parancsol-c valamit. Gclich azonban ezt DANZER F. Alfonsz. 1874. 185-186. o. alapján írja, c kötet alapjául pedig Dembinski emlékirata szolgált. 206 BORÚS József, 1975. 326. o.