Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)
Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás
kinevezésében engedett a kormányfő". Ehhez járult még egy szempont. Kossuth a Szegeden és környékén állomásozó IV. hadtest parancsnokságát Perczel Mór vezérőrnagyra akarta bízni. Vetter, mint fővezér személye Perczel számára is elfogadható volt; ezért szólalt fel ő maga is a képviselőház március 8-i ülésében a kinevezés mellett. Görgei fővezérsége viszont Perczel számára tökéletesen elképzelhetetlen volt, hiszen 1848 októbere óta kimondottan rossz viszonyban voltak. Madarász László Görgei elleni nyilatkozata is azt jelezte, hogy a köznemesi radikálisok nem tudják elfogadni Görgei fővezérséget. Öccse, József az általa szerkesztett Debreczeni Lapok aznap megjelent számának vezércikkében követelt erélyes fellépést a Dembinskit megbuktató tisztikar ellen, s a katonai diktatúrával rémisztgette a közönséget. 199 Összegzés Helyes vagy helytelen volt-e Kossuth részéről a „zendülés" által előállt helyzet jóváhagyása? Ő maga, mint láttuk, mind 1849 márciusában, mind pedig később azzal indokolta a döntést, hogy nem akart a hadseregben meghasonlást kelteni. Lényegében ezt az érvelést fogadták el a későbbi szerzők is, s nekünk sincs okunk ebben kételkedni. A kortársak közül Irányi Dániel bírálta a döntést, mondván, hogy Kossuthnak a kormányzat jogkörének és a katonai fegyelem megőrzésének érdekében „egy bizottságot kellett volna életre hívnia azzal a feladattal, hogy kivizsgálja az egyenetlenségeket, meghallgassa a két felet, és szigorúan büntesse azt vagy azokat, akiknek bűnösségére a vizsgálat és a vallatás során fény derül". Kossuth ezt elmulasztotta, „s ezel olyan hibát követett el, amelynek súlyosságát mindenki beláthatja". 200 Mészáros Lázár hadügyminiszter nem annyira Kossuthot, mint önmagát hibáztatta azért, mert nem mondta ki: „Fiat justitia et pereat mundus" Ha ezt megtette volna, „annál, mi bekövetkezett, rosszabb sikert nem idézhetett volna elő". Valahányszor ez később eszébe jutott, szeretett volna magának „egy pozitív pofont" adni; „de ez utóbbiból még honomnak is szeretnék egy kis adagot juttatni azért, mert oly kevés hadi értelmekkel dicsekedhetett, miszerint egy becsületes, lelkiismere199 MÉSZÁROS Lázár 1867. II. 146., HUNFALVY Pál 220. Madarász József cikket újraközli TAKÁCS Ferenc, 1982. 129-133. 200 IRÁNYI Dániel — Charles-Louis CHASSIN, 1989. II. 160. o.
