Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Borus József: Tiszafüred a szabadságharcban

megerősített császári hadtest érkezik oda. Ha ez megtörtént, a század vonuljon be Schulzig különítményéhez.

13 Erre a körültekintést követelő feladatra Schulzig báró Henniger kapitányt indította útba Poroszlóra, egy vértesszázad élén. Henniger január 25-én este érkezett a községbe, de az osztrák katonaság közeledésének híre jóval előtte járt. Tiszafüreden ekkor két század Hunyadi-gyalogos és fél huszárszázad állomásozott, két ágyúval. E kis különítmény előőrsei január 21-én — amikor Schulzig még Hatvanban volt! —• jelentették parancsnokuknak, hogy a Tiszahíd töltésén egy dzsidás járőrt láttak. A máig ismeretlen nevű tiszt — a jelentés valódiságának ellenőrzése helyett — ezt az állítólagos ellenséges járőrt egy nagyobb osztag előőrsének vélve — különítményével együtt visszavonult Balmazújvárosba. Hibáját betetézte avval, hogy Debrecenbe küldött jelentésében már az ellenségnek a Tiszán történt átkeléséről beszélt. Ez az esemény — ismétlem —január 21-én történt. Másnap, 22-én érkezett Egerbe Schulzig csapata közeledésének híre. Mészáros Károly rendőrbiztos valószínűleg egy nappal később, 23-án Poroszlóról vagy Tiszafüredről Debrecenbe Kossuthnak küldött jelentésében beszámolt a hír kiváltotta nagy rémületről. Értesülése szerint Schulzigék célja „Egert, Tisza Füredet, s Poroszlót is megszállva, részint a tiszai hidakat, részint az egri, s poroszlai pénztárakat, s sóházakat kirabolják..."

14 A Tiszafüreden, majd Egerben és környékén elterjedt hírek valójában szükségtelenné tették Schulzignak Windisch-Grätz által elrendelt, és báró Henniger kapitány által kivitelezett cselét, mivel az álhírek ezt megelőzően már javában terjedtek. Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a császári hadvezetés 1849 első hónapjaiban Tiszafürednél semmiféle átkelést nem tervezett. A helység neve rémhírekben és félrevezetésül terjesztett álhírekben többször is szerepelt, komoly katonai tervben viszont egyáltalán nem.

15 Ezt természetesen Debrecenben nem tudhatta sem az OHB, sem a hadügyminisztérium. Nem lehet tehát egyik szervnek sem szemrehányást tenni, hogy a Tiszántúl északi része, főleg Debrecen védelme 13 Erre Id. Dembinski fővezérsége, 94. s köv. o. 14 Hcnniger küldetése u.o. 105. o.; a magyar visszavonulás u.o. 107; Mészáros Károly jelentése, ennek körülményei és hatása u.o. 106—107. o. 15 Ld. erre Dembinski fővezérsége i.m.-n kívül R. Kiszling: Die Revolution im Kaisertum Österreich 1848—1849. Wien, 1948. II. k. „Missglücktcr Kampf gegen die ungarische Revolution im Winter und Frühjahr 1849" c. fejezetét.