Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)
Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás
jelenti be eljárását, s egy új fővezér kijelölését eszközli, s addig is a seregnél a status quo maradjon meg". Dembinskit Mészáros és Vetter keresték fel, s „lesütött szemmel s elfogult lélekkel" kérték, hogy „bár neki van igazsága, bár vele hallatlan erőszakkal bántak, bár a bűnösök a büntetést megérdemelnék: mégis, mivel a kormány oly gyenge, hogy igazság szerint nem cselekedhetik, részint pedig mivel a sereget ellenség előtt főbb tisztjeitől megfosztani kétes kimenetelű dolog lenne, s végre mivel kompromittált állásában úgysem lehet arról bizonyos, miszerint a féktelenségre s ellentállásra kihívott sereg bizalmát az ügy kelléke szerint bírja stb., — tehát az egész ügy nevében keresetétől álljon el, szolgálatát jövőre se vonja meg s hogy maradjon köztünk, kik őt az első alkalommal örömest használandjuk". Dembinski ebbe bele is egyezett. Kossuth ezt örömmel fogadta, s Dembinskit nemes szívű embernek mondta. 162 Mészáros szerint a döntés magyarázata egyszerű volt: Kossuthot nem bírhatta volna arra, hogy szigorú s kellő példát adjon, s mert „ellenséggel szemközt nehéz 30-40 alárendelt s 8-10 főbb tisztet hivatalától felfüggeszteni s hoszasabb törvényes vizsgálatra szorítani". Mészáros ez utóbbi megjegyzése azért lényeges, mert arra mutat, hogy az I. és VII. hadtest valamennyi említett hadosztályparancsnoka, s a dandár- és zászlóaljparancsnokok többsége tettleg vett részt a Dembinski elleni mozgalomban. Dembinski igazoló iratában emlékeztette arra Kossuthot, hogy milyen meglepő volt számára, miszerint Kossuth, mint bíró jelenlétében, Görgei, aki oly sok katonai bűnt követett el, volt a vádló, s ő volt kénytelen védeni magát, hogy mi ellen, máig sem tudja. Mind Kossuth, mind Mészáros arra kérte, hogy áldozza fel magát, mert nincs elegendő erejük másként cselekedni. Dembinski erre azt válaszolta, hogy ha számukra kellemesebb az, hogy őt alkalmatlannak nyilvánítsák, mint az, hogy ö maga lemondjon, tegyék ezt. Ezután többet nem hallgatták meg, hanem a Magyarország ügyére legveszélyesebb személyt nevezték ki. 163 Görgei szerint a kihallgatások célja az volt, hogy igazolják Dembinski azon állítását, miszerint ő és Klapka szándékosan idéztek elő kezdvezötlen fordulatokat Kápolnánál és Egerfarmosnái, és ezzel meghiúsították Dembinski előttük ismeretlen tervét, hogy ezzel őt, mint magyar fővezért a jövőre lehetetlenné tegyék. A nyomozás azonban 162 MÉSZÁROS Lázár, 1867. II. 87-88. o. 163 Dembinski igazoló irata 49. o.
