Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)
Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás
föltétel alatt is parancsnok marad; hogy saját hibája, ha a fegyelmet táborában nem tudja fenntartani,,, s hogy ő, Szemére semmi esetre sem fog a hadseregben „fegyveres és véres összeütközést megengedni", s ha Dembiiíski nem enged, kénytelen lesz öt elmozdítani. Szemere szerint mindez délután fél öttől este hétig tartott, ám az altábornagy hajthatatlan maradt. 122 Erről a beszélgetésről Dembinski is ír emlékiratában, s nagyjából megerősíti mindazt, amit Szemere állít. Eszerint Szemere közölte vele: rosszul tette, hogy nem engedett, mert az elhangzottak után már nem parancsolhat neki. Elmondta, hogy a tiszti gyűlésben Klapka javasolta a haditanács tartását s ha a tisztek értesülnek Dembinski visszautasító válaszáról, senki sem akar majd engedelmeskedni, s a hadsereg nem maradhat vezér nélkül. 123 Szemere győzködése azonban aligha tartott délután fél öttől este hétig, mert Dembiiíski délután 5 órakor már levelet írt Szemerének, amit nyilván nem tesz, ha a kormánybiztos éppen a szobájában van. Ebben utalt Görgei, Klapka, Répásy és Aulich nyilatkozatára, s kijelentette: nem fog haditanácsot tartani, „sem ma, sem máskor". A háborút egy elgondolásnak kell irányítania, s ezt nyilván Szemere is belátja, ha Dembinski közli vele, hogy február 26-án parancsot küldött Damjanichnak: keljen át a Tiszán Cibakházánál. Damjanichtól éppen most kapott jelentést, hogy ez megtörtént, s hogy aznap, március 3-án Vécseyvel megtámadják Szolnokot. A hírszerzői jelentések szerint az ellenség nem Poroszlónál áll, hanem Szolnok felé tart, s Görgei óriási hadászati hibája, Poroszló kiürítése „csaknem lehetetlenné teszi az ellenségnek oly módon való üldözését, amint annak történnie kellene; vagy szükséges volna azt egy olyan tevékeny és a hadviselésben járatos férfival végrehajtatni, amilyennel azonban alárendeltheim között még nem volt alkalmam megimerkední". Annak érdekében, hogy az ellenséget megakadályozza Szolnok további megtartásában, utasította Klapkát, hogy hadtestével Kenderesre, annak lovasságával Kunmadarasra vonuljon. Kérte Szemerét, ügyeljen arra, hogy Klapka e parancsot végrehajtsa. Szolnok bevétele után Vécsey és Damjanich Szolnokra vonhatják Klapka hadtestét is. „Ha valami különleges dolog mégis közbejönne, amely Magyarország sorsát befolyásolhatja, és egy had122 SZEMERE Bertalan, 1990. 406-407., 625. o. Szcmcrc beszámolója alapján ugyanígy foglalja össze a történteket Kossuth is. KLÖM XIV. 605. és 611. o. 123 Dembinski emlékirata 208. o.
