Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Hermann Róbert: A tiszafüredi fővezérváltás

Dániel, Országos Rendőri Hivatal ügynöke március 4-én azt jelentette főnökének, Madarász Lászlónak, hogy „a katonaság szelleme Görgeihez húz, a vezérek közt egyenetlenség uralkodik, Dembinski ellen nagy az ingerültség, arról is beszélnek már tisztek, jelesül Gáspár ezredes és Csermelyi őrnagy, hogy ha Görgei leköszön, mindnyájan leköszönnek, mintegy katonai összeesküvés van Görgei mellett, kit fővezérnek, s Kossuthot diktátornak kívánnak".

23 Mindehhez járult a hadseregnél mutatkozó élelmiszerhiány.

24 Ez ugyan nem csak a fővezér felelőssége volt, hiszen az élelmiszerekről a kormánybiztosoknak kellett volna gondoskodniuk, s Szemere Bertalan éppen február 28-án vett egy időre búcsút a seregtől. Ám kétségtelen tény, hogy Dembinski titkolózó magatartása miatt a VII. hadtest intendantúrája sem mindig tudta, hova kell küldenie a csapatok számára az élelmiszert. Klapka hadteste az egerfarmosi vereség után Egerlövőre, majd onnan egyenesen Poroszlóra vonult vissza. Görgei, aki március l-jén a Poeltenberg- és a Kmety-hadosztállyal Mezőkövesden állomásozott, hallotta Egerfarmos felől az ágyúdörgést, s a két hadosztállyal Egerlövő felé indult, hogy Klapkának segítséget vigyen. Noha estére az ágyúdörgés elhallgatott, folytatta az útját, s március 2-án éjfél után Egerlövőn egyesült az itt lévő Aulich-hadosztállyal. Innen csapataival maga is Poroszlóra indult, s utasította a Négyesen lévő Guyon-hadosztályt, hogy ugyanezt tegye. Dembinski március l-jén három parancsot is küldött Görgeinek. Ezek eredetijét nem, csupán a feldunai hadtest iktatókönyvében fennmaradt kivonatát ismerjük. Az elsőben arra utasította Görgeit, hogy poggyászát azonnal küldje Poroszlóra és Tiszafüredre, s 2-án hajnali 3-kor hadtestével maga is induljon oda, s ezt közölje Guyonnal is. A második parancs ezt ismételte meg azzal, hogy az elvonuló csapatok a tábortüzeket hagyják égve. Végül az utolsóban a hadseregnek a Tiszánál történő felállításával kapcsolatban adott ki parancsot azzal, hogy az átkelőket figyelemmel kell tartani.

25 23 MOL H 95. Országos Rendőri és Postaosztály iratai. 1849. 1. kútfő, 493. tétel. Mindez cáfolja emlékiratának azt az állítását, mintha a „zendülés,, időpontjában már Tiszafüreden lett volna. KÁSZONYI Dániel, 1977. 242. o. 24 Ezt még a Dembinskit rendszercsen védelmező Jcrzy BULHARYN, 1959. 110. o. is elismeri. 25 Közli HERMANN Róbert, 1998. 79. o.