Füvessy Anikó szerk.: Fejezetek az 1848-49-es szabadságharc tiszafüredi eseményeiből (Tiszafüredi Tanulmányok 4. Szolnok, 2000)

Vadász István: Az 1848/49-as forradalom és szabadságharc kevéssé ismert tábornoka: Kiss Pál

az 1813. évi porosz önkéntesek, alig lőnek, hanem vadul nekimennek az ellenségnek, és a puska tusával verik le. A rácok és a szerviánusok annyira félnek tőlük, hogy egy járőr elől elszalad száz rác is". Ennek a zászlóaljnak lett a parancsnoka 1848. szeptemberének első napjaiban Kiss Pál őrnagy — a korábbi, 37. ezredbeli császári-királyi százados —-, aki éppen a délvidéki, szerbek elleni harcokban alapozta meg katonai karrierjét. A tavaszi hadjárat legelején, 1849. március 31-én Leiningen a következőket írja az akkor már alezredesi rangban lévő Kiss Pálról: „...egyike volt legjobb katonáinknak, vitéz és elszánt, amellett önálló. De modora igen visszataszító volt. Szörnyű irigy lévén, nem tudta elviselni, hogy mást is dicsérjenek jelenlétében anélkül, hogy őt is említenék, amellett igen hírtelen haragú, mi az ideges, epés temperamentumnak természetes tulajdonsága. Csata után nem volt nyugta, míg mindenki nem tudta mit tett. De mind e hibájával tisztességes, megbízható férfiú volt, kit tisztelni kellett még annak is, kit rossz társadalmi modora és becsvágya elidegenített tőle. A tragikus sorsú, aradi vértanú Leiningen kemény véleménye azonban a korabeli körülmények ismeretében válik érthetővé: a két, idegen származású főtiszt katonai karrierje ugyanis 1849. márciusára úgy alakul, hogy egymás vetélytársaivá válnak. Kiss Pál kereskedőből nemessé lett diószegi, görögkeleti vallású, macedoromán származású családban született 1809-ben. Sok kortársához hasonlóan katonai pályára lépett, 1848. tavaszán alszázados a 37. gyalogezred egyetlen itthon lévő zászlóaljában (37/3. zászlóaljában). A gyalogezred tartózkodási helye Nagyvárad, június 30-tól kinevezett parancsnoka Vetter Antal alezredes. Amikor a bihari nemzetőrség szervezése 1848. április-júniusa között elkezdődik, a nehézkes szervezés és a tiszti kinevezések elhúzódása miatt itt is a sorezredi gyalogezredekből kértek oktatótiszteket.

2 így került a nagyváradi Rhédey-kert melletti nemzetőr-gyakorlóterepre 1848. nyarán (június-júliusban) Kiss Pál, akkor már a 37. gyalogezred századosaként: a bihari nemzetőrök kiképzését végezte. Ezek a nemzetőrök később zömmel a Baróthy László nagyváradi ügyvéd parancsnoksága alatt szerveződő századba kerültek, akik az 1. bihari nemzetőr-zászlóaljjal együtt 1848. augusztus 19-én indultak el a délvidéki harcokba, Fehértemplom felé.

3 2 Urbán Aladár: A nemzetőrség és a honvédség szervezése 1848 nyarán, Budapest, 1973,87. p.