Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (Tiszafüredi Tanulmányok 3. Szolnok, 1989)

Dr. Füvessy Anikó: Józsa Gyuri a néphagyományokban

járta a pásztorait, hogy ekkor és ekkor, arra a bizonyos birtokra, amelyre el van szegődve, indítsák útba a jószágait. Amikor megérkezett a birtokra, az uraság zúgolódott, hogy három igát küldetett és semmi poggyászt nem vittek jóformán. Józsa Gyuri azt felelte, hogy már mink kényelemhez vagyunk szokva a felesegemmel, ezért kellett külön kocsi. Az uraság ekkor vette észre, hogy nagy porfelhő közeledik a birtoka felé. Azt kérdezte Józsa Gyuritól, milyen porfelhő az? Ó meg azt felelte, hogy hajtják azt a pár darab jószágomat. Az uraság ekkor gondolta, hogy Józsa Gyurival van dolga."

102 Számtalan barátja volt, de rövid betegség utáni halálakor sem ismerős, sem rokon nem volt mellette. Több múlt századi adat is arra utal, hogy a Budapest—Debrecen közti vasúttervezet ügyében utazva Jászapátin, a „helybéli seborvos Bomgárt János házánál hunyt el", majd innen hazaszállították, és 1846. szept. 10-én temették el.

104 Halálának oka a halotti anyakönyv szerint torokgyík volt. A népi adatok más színezetben tüntetik fel halálát. „Józsa Gyuri gutaütést kapott, mikor megtudta, hogy a szegényeknek a földet osztják."

105 ,Józsa Gyuri öreg vót, mikor a 48-as háború, Kossuthék megbuktak. Az 50-es években megszűnt a jobbágyság, megszűnt a hatalma, állítólag a guta ütötte meg, így mondták nékem. Hirtelen halt meg."

106 A kastélyát nem is fejezte be, „mert meghalt rorokgyíkba. Jászberénybe' vót valami gyűlésen és hazajövet fázott meg."

107 ,,1845-be' Pestre utazott a fogát kihúzatni, azonban a foghúzás által vérmérgezést kapott és 1846-ba' halt meg."

108 Milesz Béla szerint is „kegyetlen fogfájás kínozta, enyhületet keresni Pestre, maid Bécsbe ment, ahol szerencsétlen fogműtét következtében meghalt."

1 „Nem vót felesíge. Gyereke se vót. Nem maratt annak gyereke se. Vótak neki közeli rokonai, Gencsyek, oszt azokra maratt a sok főd. Mer' azok is olyan benfikes, naccságos urak vótak abban az időben."

110 Mások, mint népi igazságszolgáltatók így emlékeztek meg róla: „Szegényen halt meg, nem vót mán semmije. A pénzét elpocsékolta... így ment el a vagyon. Ő meg megmaradt szegényen, és ezt a sírkövet kegyeletből állították a rokonai."

111 Halála után vagyonának sorsa is életviteléhez hasonlított. A tiszafüredi múzeumban őrzött hagyatéki, majd árverési jegyzéke szerint ingóságaiból a két jegyzék felvétele közti időszakban — egy hónap — 14 birkát, 5 sertést, 20 lovat és 44 szarvasmarhát loptak el.

112 Elárverezték házi ingóságait is, melyek nagy része kopott, rozoga volt.

113