Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred folklórjából (Tiszafüredi Tanulmányok 3. Szolnok, 1989)

Dr. Füvessy Anikó: Történelmi tudat - helytörténeti hagyományok

az úton, csapj a kezembe, itatták őket, jó dolgod lesz, hát ilyeneket éne­keltek. És ha a kézibe csapott, már el volt kötelezve. Mikor kijózanodott, megbánta, elbujdosott a lápokba a többi szegénylegényekkel. Közéjük ment, vitte őket az áradat." 9 Rokonszenv övezte a szegénylegényeket, úgy ítélték meg, hogy sorsukat nem maguk alakították, a kényszer vitte őket a bújdosásra. „Ezek egyszerű parasztlegények vótak. A nép szerette őket, mert amit elvettek a gazdagoktól, azt a szegényeknek adták. Fel se tudták élni..." „A nép bújtatta, mért ne szerette vóna? Azokat nem bántották... Raboltak és gyil­koltak. Nem volt őelőttük az emberélet drága. Persze, hogy az urak min­dent elkövettek, hogy elfogják őket. Olyan ingoványokba vetették magu­kat, ahova csak ők tudtak bemenni. Akkor még olyan lápok, rekettyék vótak, téliesen be vót nőve a teteje füvei. Ott csak ők tudtak közleked­• »99 ni. Bújtatták, táplálták őket, még a pandúrok is a kezükre játszottak. „Ezelőtt még pandúrok vigyáztak a rendre, de ezek gyengébb fegyelmű emberek voltak, a betyár a pandúrral mindig jóba volt. Mindég megtudták a betyárok, mikor figyelik őket. Csak bizalmas helyre mentek. A Feketerét mocsarába bújtak meg, ott tanyáztak. Nagyapám vitte ki a paprikáshúst, bort, mindent. Meg volt beszélve, hogy nagyapám melyik porongon men­jen be a nádas szigetre, és úgy adjon jelt, hogy fütyüljön. Nem tudom, hányat kellett neki fütyüteni. Szamárháton vitte az ételt, a bort, a ke­nyeret. Nagyapám mán nagyon félt, a betyároktól is, meg a pandúroktól is ,,ioo „Mindegyiknek vót szeretője, mindegyiket a kocsmáros bújtatta. Őrt álltak nekik, hogy értesítsék, hajönnek a pandúrok. Ezek aztán mene­kültek, mikor jöttek, a főd alatt, ahol tudtak." 101 Kedvelt tartózkodási helyük volt a Meggyescsárda és a Patkós. „A Meggyescsárdában a kármentő alatt volt az alagút, azon mentek kifele. A Patkósnál is mulattak. Még a nagyszüleimtől hallottam, hogy ott egy feneketlen, mélységes kút volt, ott rengetek ló, meg emberi csontok voltak. Akiket megöltek, oda beledobálták. Az egy elhagyott hely volt, a patkósi csárda, csak az utazók szálltak meg ott. És jöttek a gyócsos tótok, és kirabolták őket." 102 Az előbbi adatközlő dédszüleinél Rózsa Sándor is többször megfor­dult. „Megjelent náluk időnként, és bújtatták. Élelmiszert hordtak fel neki, a szénapadláson bújt, belefúrta magát a szénába. Persze, fegyvere volt, nem adta volna az életit olcsón. Ezek elszánt emberek voltak. Mond-

Next

/
Oldalképek
Tartalom