Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Fejezetek Tiszafüred XX. századi történelméből (Tiszafüredi Tanulmányok 2. Szolnok, 1986)
Dr. Vadász István: Az „őszirózsás forradalom" és a Tanácsköztársaság Tiszafüreden (1918-1919)
Július 22-én egész nap folyt a harc Tiszafüred birtoklásáért, este 6.30-kor a ddr. helyzetjelentése szerint saját veszteség a váltakozó harcokban néhány halott, köztük egy századparancsnok és kb. 50 sebesült, köztük több szakaszparancsnok. Ellenség vesztesége szintén súlyosnak jelentetik, főleg halottakban." 23-án reggel a 27. ezred két zászlóalja elérte Tiszafüred keleti szegélyét, a nap folyamán az ezred biztosító osztagai a Tiszaörvény - Papp-taanya - Sárközi-puszta vonalat foglalták el, s az ezred felkészült a Tiszaigar — Töviskes-puszta - Patkós-csárda irányába való előnyomulásra. A Dorogmánál átkelt zászlóalj az Egyek - Nagymajor - Tiszacsege vonal el eréét tervezte. Az Ároktőnél sikertelenül próbálkozó zászlóaljat a nap folyamán a tiszafüredi átkelési pontra irányították, így a négy zászlóalj átkelése a nap folyamán befejeződött. 65 Ezen a napon a dandárparancsnokság olyan híreket kapott, hogy az ellenség Debrecen felé vonul vissza, s ez. teljesen elaltatta a parancsnokság éberségét. Bár a ddr. július 24-én kiadott helyzetjelentése arról értesít, hogy ,,gyalog és lovas járőreink az elért vonalból az. ellenséggel való összeköttetés felvételét keresik...'*, a csapatokat mégis felkészületlenül érte a déli 1 2 és 1 óra között kibontakozott román támadás. Az átkelést megsínylelt 4 nemzetközi zászlóaljat déli irányból (Tiszaszentimre—Tiszaszölősön át), 4, keleti-északkeleti irányból (Egyek felől) 6 román zászlóalj támadta meg. A túlerejű támadás melyet a parancsnokság gondatlansága, egyes egységek fegyelmezetlensége, 67 s az árulás csak tetézett — a Tisza felé szorította a nemzetközieket. A 80. dandár egyetlen ütege nem tudott a védekező egységeknek támogatást adni: kezdetben a rossz gyalogsági tájékoztatás miatt saját egységeit lőtte, később pedig használhatatlanok lettek ágyúi De a gyalogság sem tudott védekezni, mert a harc közben kapott lőszerutánpótlás vaktöltényekből, gyakorlólövedékekből állott. A harcok résztvevői már akkor, de legkésőbb néhány órán belül felismerték: árulás tort ént. Későbbi visszaemlékezéseikben a vezérkar tisztjei el is ismerték az árulást 69 A lőszer nélküli katonák átkelőeszköz hiányában (egyetlen komp volt. mely óránként 20 embert tudott szállítani) úszva próbáltak átjutni a még mindig áradó folyón, de vagy a vízbe fulladtak, vagy a folyó minden négyzetméterére beállított pergőtűz áldozatául estek. A tiszafüredi harcokban a harci létszám 56 %-a vesztette életét, vagy esett fogságba:
