Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)
Dr. Borsy Zoltán - Dr. Szabó József: Tiszafüred természeti viszonyai
szonyokat gyökeresen átalakította. Az Északi-hegyvidékről lefutó vizek többé nem keresztezhették a Nagykunságot, így annak további fejlődésére most már csak a Tisza volt hatással. A folyó idő múltán széles ártéri síkot dolgozott ki, és emiatt a Nagykunság határozottan elkülönült az egykori összetett hordalékkúp ÉNy-i részétől. A Tisza új nyomvonalán az ártéri szint néhány m-rel mélyebb fekvésű lett, mint a nagykunsági felszín. így vizsgált területünk nagyobb része árvízmentessé vált. Ezt az árvízmentes felszínt a tiszafüredi határban, oldalozó eróziójával az újholocén folyamán is többször támadta a Tisza, és peremvonalát változatos futásúvá tette. A fejlődéstörténetről felvázolt kép hézagos volna, ha nem szólnánk a későglaciális időszakban végbement homokmozgásról. Az utolsó glaciálist követő ún. későglaciális időben (13.700—10.200 év) az éghajlat az időnkénti hőmérsékleti visszaesések ellenére is fokozatosan javult. Különösen vonatkozik ez az Alleröd időszakra (12.000-11.000 év), amikor a júliusi x középhőmérséklet csak mintegy 4 C°-kal volt alacsonyabb a mainál. A felmelegedés hatására megkezdődött az új növénytakaró térhódítása. Területünkön erdős-sztyepp alakult ki, amely a felszínnek a széllel szemben kellő védelmet nyújtott. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig. Az Allerödöt követő fiatalabb Dryas-időszakban (11.000-10.200 év) ismét erőteljes lehűlés következett be. A hideg, száraz éghajlaton a gyér sztyepp növényzet már nem tudott megfelelő védelmet nyújtani a felszínnek, és ahol a buckákat nem védte löszös köpeny, újra mozgásba lendült a futóhomok. Különösen erőteljes volt a homokmozgás Tiszafüred Ny-i, DNy-i részén és a Kócshalom környékén. Az előbb említett területen a régi buckás felszínre ÉNy-i irányból több méter vastag új futóhomok-öszlet települt. A fiatalabb Dryas időszak elmúltával területünkön ismét megszűnt a homokmozgás. A holocén folyamán az erdős-sztyepp vegetáció teljes védelmet nyújtott a buckáknak és a tiszafüredi határban mindaddig kötött maradt a homokfelszín, míg a társadalom a természetátalakító tevékenységével erőteljesebben be nem avatkozott a táj fejlődésébe. II. Tiszafüred határának geológiai képződményei 1. A legidősebb felszíni képződmény az utolsó glaciális korú futóhomok. Ez csak kevés helyen látható a felszínen, mert többnyire kötött
