Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)
Részlet Kitaibel Pál 1797-es útinaplójából. Közzéteszi: Pozder Miklós és Szerencsés Imre
homoki hadak, amelyeket mi Ovina-nak (=csenkesz) tartottunk (=Festuca pseudovina HACK, et EISB. 1880. var. salina HACK 1882; sovány vagy szikicsenkesz). Ez utóbbi a leggyakoribb. De mindkettő már a gyökérleveléig elszáradt állapotban. Carduus lanceolatus (=Cirsium vulgare TEN. 1836; lándzsás, közönséges aszat) is él itt, az úton pedig láttuk az Anastacica syriaca-t, amit eddig nem észleltünk. Ugyancsak a Centaurea solsticialis-t (=sáfrányos imola) is, ami egyébként Magyarországon igen gyakori. A földeken láttunk két túzokot. A szántóföldek végénél a talaj egészen más látványt nyújt, egyébként egyenletes síkon halad tovább. Szemmelláthatóan terméketlen, teljesen kopár, és ami kevés növény él itt, az kicsiny és különleges fajta, mint a fentebb leírtak. Rottboella nagy tömegben, aztán az említett Artemisia (=ürömfü), Statice limonium (=magyar sóvirág), a szintén leírt Plantago (=útifű) sem volt csekély mennyiségű. Sőt a Hordeum maritimum (=Hordeum marinum HUDS. 1778; parti- vagy tengerparti árpa 12 ) és Lepidium ruderale (=büdös zsázsa), valamint a Poligonum aviculare (=madárkeserüfű) sem vetette meg ezt a talajt. [KITAIBEL betoldása:] A Poa distans (=syn. Poa distans JACQ. 1764, Punicella distans PARL. 1848; közönséges mészpázsit) eddig majdnem minden sziksós talajon előfordult, így például Bihán, Kálónál és Szentivánnál, de Pest körül is nő a sós talajon. Innen is veszi nevét, Poa salina {-Puccinellia limosa HOLMBERG 1920, syn. Poa distans subsp. limosa JÁV.; sziki mészpázsit), a növényszárak gyakran erősen lehajlanak, csaknem a földre fekszenek. A levelek kékeszöldek, a kalászkákon néha három, máskor hat virág van. A maghüvelyek tompák, inkább csonkák, tépettek. A tatárkák (muharok) ágai (buzogányai) gyakran visszahajlanak ha elvirágzottak: Poa reflexa curtis. A talajt az első pillantásra szódasósnak véltük. Vélekedésünket a parasztok csak megerősítették. Elmondták, hogy itt a szódát, amit magyarul szíksónak mondanak, gyűjteni szokták. Folyamatosan vagy fél órát haladtunk ilyen talajon, ahol itt-ott a mélyedésekben víz volt látható. Ezeken nyüzsögtek a vízimadarak, a Tringa vanellus (=Vanellus vanellus; bíbic), Tringa pugnax (=Philomachus pugnax; pajzsos cankó), néhány gém, például az Ardea caerula {-Ardea cinerea; szürke gém), különféle szalonkák és vadlibák. Miután Füredtől 7407 kerékfordulatot tettünk meg, a Hortobágy folyóhoz értünk. Ezen át egy igen jól épített híd vezet a közelben fekvő vendégfogadóhoz. A folyó lustán folyik, zavaros és halban igen gazdag. De nincs benne viza, vágó- és sima-tok, valamint a közönséges tok, bár ez a
