Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)

Részlet Kitaibel Pál 1797-es útinaplójából. Közzéteszi: Pozder Miklós és Szerencsés Imre

A szarvasmarha egész éven át kint van a legelőkön, s mivel a legelők és szántóföldek nagy kiterjedése és távolsága miatt a marhapásztoroknak és a földet művelőknek az élelmet naponta nem lehet kihordani, egy „tarhanya" nevű élelemfélét készítenek. Ez sokáig eláll, s így jó sokat készítenek belőle. Pár tojásból, lisztből és tejből kemény tésztát gyúrnak, ezt szitán átnyomják, megszárítják és a felhasználásig tárolják. Ezt a darabos tésztát aztán vízben megfőzik, forró szalonnazsírral leöntik és így fogyasztják. - Váljék egészségükre! - Vagy hasonló tésztából vékony leveleket nyújtanak, ezt aztán hálóba téve a levegőn megszárítják, szétmorzsolják és a változatosság kedvéért ugyanúgy tálalják, mint az előbbit. Július 3. Poroszlótól nem messzire áthaladtunk a Kis-Tisza fölött, mely a Nagy-Tiszának egy ága. Hajózható, és a sót, amely Máramarosból jön, ezen juttatják el a közelben fekvő sóraktárba. A folyamág és a Nagy-Tisza között a következő növényeket figyeltük meg: Tanacetum vulgare (=gilisztaüző varádics), Sysimbrium sylvestre {-Rorippa sylvestris [L.] BESS. 1822; erdei kanyafü), Inula britannica (=réti peremizs), Inula pulicaria (=Pulicaria vulgaris GAERTN. 1791; bolhafű), ezek egymás mellett, iszaposabb talajon nőnek, míg a valamivel magasabb fekvésű talajon a Phallaris erucaeformis-t (=pántlikafú) és a Phallaris arundinacea-t (^Typhoides arundinacea MÖNCH. 1794; pántlikafű) láttuk. Az Euphorbia palustris (=mocsári kutyatej) igen gyakori. Ugyancsak gyakori a Lathyrus pratensis (=parlagi lednek), Talictrum flavum (=sárga borkóró, sárga virnánc) és angustifolium {-Thalictrum simplex ssp. 2. galioides BORZA 1947; egyszerű borkóró, egyszerű virnánc), Vicia cracca (=kaszanyűg bükköny), Crepis hispida (=Crepis biennis L. var. hispida, zörgőfű), Trifolium hybridum (=korcshere), — ez utóbbi igen szép növekedésben, — Trifolium pratense (^Trifolium pratense L. 1753 ssp. expansum [W. et K.] SIMK. 1887; vörös lóhere), reperts (=fehér here), és fragiferum (=eperhere), Glycyrrhiza echinata (=Edmánkóró) is. [KITAIBEL későbbi betoldása:] A Convolvulus sepium (=Calystegia sepium R.BR. 1810; felfutó sövényszulák) mely itt éppenúgy, mint több más nedvestalajú vidéken a nád és más mocsári növény között él, igen magasra feltekeredik, dacára hogy Pallas (Reis. III. 270.)

5 szerint mindig a földön fekszik. - A vízi harmatkása (Poa aquatica) (=Glyceria aquatica L. 1753 syn. Glyceria maxima HOLMBERG 1919) melyet az egész országban szinte mindenütt meg lehet találni, Pesttől eddig a vizesárkokban és mocsarakban igen gyakori volt. Szokásosan csak