Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)
Dr. Borsy Zoltán - Dr. Szabó József: Tiszafüred természeti viszonyai
molta, sőt a Mátrától Ny-ra mélyen benyomult a Cserhát területére is. Tulajdonképpen minden tónak pusztulás a sorsa. Aszerint, hogy mekkora a területe, mélysége, mennyi a folyóvizek által belejuttatott hordalék mennyisége, előbb vagy utóbb feltöltődik. Az Alföldnek ezen a részén a felső-pannóniai időszak végére már feltöltődött a beltó, és a szárazzá vált felszínen mintegy 4,5 millió évvel ezelőtt megindult az új vízhálózat kialakulása. Az Északi-Középhegységból lefutó vízfolyások az általános lejtésviszonyoknak megfelelően ÉNy-DK-i, ÉÉNy-DDK-i irányt vettek fel és a Körösvidék felé tartottak, amely abban az időben az Alföld egyik legmélyebb fekvésű területe volt. A felső-pliocén folyamán az ún. levantei emeletben (mintegy 2 millió év alatt) a Tárna, Laskó, Eger-patak, Ostoros, Hór, Kácsi-patak és a Sajó mintegy 100—150 m vastag üledéket halmoztak fel a Nagykunság É-i részének enyhén süllyedő pannóniai rétegeire. A levantei üledékek általában finomszeműek, és a bennük előforduló tarka agyagok a mainál melegebb és jóval szárazabb éghajlatról tanúskodnak. Mintegy 2,5 millió évvel ezelőtt a negyedkor elején fokozatosan nedvesebbé vált az éghajlat. Megváltozott a folyók hordalékszállítása is. Ezt jól tükrözi az a körülmény, hogy a pleisztocén elejétől kezdve a területünkre érkező vízfolyások főképpen folyóvízi homokot, illetve homokos üledéket raktak le. A nagykunsági pleisztocén rétegek felépítésében a Sajótól a Tárnáig több vízfolyás is részt vett. Ezek a negyedkor folyamán a tiszafüredi határ különböző mértékben süllyedő felszíneire 250-350 m vastag folyóvízi üledéksort halmoztak fel. A pleisztocén üledékek jelentős vastagsága erőteljes süllyedésről tanúskodik. Ez a süllyedés azonban — mint ahogy azt a pleisztocén rétegsorban előforduló fosszilis talajok is bizonyítják — nem volt folyamatos. Minthogy a nagykunsági folyóvízi rétegek lerakásában több vízfolyás működött közre, területünk pleisztocén rétegsora rendkívül változatos. Nagyon jellemző az egyes rétegek gyors kiékelődése. A nagykunsági folyóvízi rétegsorban éppen ezért hiába is keresnénk valamilyen vezetőréteget. Ha a Nagykunság É-i felének rétegsorát vizsgáljuk, szembetűnik, hogy a felső pleisztocén rétegekben is jelentékeny mennyiségben fordul elő az apró és kis-középszemű homok. Az iszapos-agyagos lencsékkel tagolt, sok helyen kiékelődő folyóvízi homok felhalmozódása az utolsó glaciális időszak elejéig tarthatott. Ekkor az Északi-Középhegységből a
