Füvessy Anikó - Szilágyi Miklós szerk.: Természettudományi tanulmányok (Tiszafüredi Tanulmányok 1. Szolnok, 1985)
Dr. Harka Ákos: Tiszafüred növény- és állatvilága
II. A Hortobágy széle A község határa kelet-délkeleti irányban messze elnyúlik, s ez a terület már a Hortobágyi Nemzeti Park része. A Hortobágy sajátos és egyedülálló élővilágának föltárása napjainkban is folyik, de már az eddigi vizsgálatok is sok érdekes vonását tárták föl. Mivel e kutatásokról összefoglaló ismertetés is jelent már meg 29 , itt most az erre való hivatkozással a részletezéstől eltekintünk. III. Mezőgazdasági területek A művelésbe vont területnek mintegy háromnegyede szántó, s fő terménye a búza. Az ugyancsak nagyban termesztett kukorica és lucerna mellett jelentősebb még a napraforgó és a repce vetésterülete. A kipusztult ősi növénytakarónak alig-alig van nyoma. Az egykori homokpusztai gyepnek csupán emlékét, őrizte meg a ZÓLYOMI B. által kimutatott kunkorgó árvalányhaj (Stipa capillata) és közönséges borkóró (Thalictrum minus).^ A kultúrterületek mezsgyéin gyakori volt a réti perje (Poa pratensis), az angol perje (Lolium perenne) és a csillagpázsit (Cynodon dactylon) kevert gyepje. A nagyüzemi gazdálkodás — az egykori kis parcellák egybefogásával - a mezsgyék többségét is eltüntette, így ma gyakorlatilag a gyomtársulások jelentik a természetes növényzetet. A kötöttebb talajú gabona- és lucernavetésekben itt is a Tiszavidéken általánosan jellemző szarkaláb-tarlóvirág (Consolido orientali - Stachyetum annuae) gyomtársulást találjuk meg. 31 Tavasszal a veronika-félék gyakoriak, pl. ujjaslevelű veronika (Veronica triphyllos), repkényveronika (V. hederifolia). Később jelenik meg a keleti szarkaláb és nyár végén a jó méhlegelőt adó tarlóvirág. A kukorica és a napraforgó vetésterületén jelentkezik elsősorban a nyárvégi disznóparéj-libatop társulás (AmaranthoChenopodietum albi). Vizesebb területeken a kakaslábfű (Echinocloa crusgalli), a vidrakeserűfű (Polygonium amphibium) és a muharfélék (Setaria) jellemzőek. Az állatvilágból a rovarkártevők kötődnek legszorosabban a termesztett növényekhez. Az őszi búza gyakori kártevője a gabonafutrinka (Zabrus tenebroides), az osztrák szipoly (Anisoplia austriaca), az osztrák és a mórpoloska (Eurigaster austriaca, E. maura). A kukoricát főleg a pattanóbogarak lárvái, a drótférgek károsítják, pl. a barnalábú gyászpattanóbogár
