Orbánné Szegő Ágnes: A Tiszafüredi Múzeum és Könyvtáregylet története 1877-1949 (Tiszafüredi Füzetek 7. Tiszafüred, 2007)

idősebbek látogatták a könyvtárat. 1932-ben az addigi nyolc pengő tagsági díjat a gazdasági válságra való tekintettel négy pengőre szállítják le. Az alacsony összegű támogatás nem tette lehetővé, hogy nagyobb arányban gyarapíthassák a gyűjteményt. Utolsó közgyűlésüket 1942-ben tartották, a számviteli könyvben még 1943-ban is szerepelt bejegyzés. A gyűjteményt azonban már 1941-42-től kezdve nem gyarapították. Az egylet működéséről a továbbiakban már nincs adat. Tiszafüreden 1944. októberében ment át a front, a községben és a környékén hetekig intenzív harc folyt a tiszai átkelőhely megszerzéséért. A múzeum és könyvtár központi helyen, a községházán volt elhelyezve, így sajnos szinte természetes, hogy a gyűjtemény nagy része eltűnt, elpusztult, szétszóródott. 1946 elején Szabó Imrét, aki akkor többek között cserkészcsapatot vezetett -, bízták meg a megmaradt értékek mentésével. Visszaemlékezése szerint a tárlók, a szekrények, ablakok üvegeit betörve, a gyűjteményt szétdúlva találta. A könyvek egy kis része a községháza mögötti részen, rongált állapotban volt található, az emeleti ablakokból dobálták ki őket. Ezeket a köteteket a gyerekekkel felhordták, amennyire lehetett rendbe hozták, s a házaktól is próbáltak még könyveket összeszedni. A múzeum megmaradt állományának összegyűjtésével és rendszerezésével Cseh Józsefet, a pesterzsébeti múzeum alapítóját bízták meg. O a kevés megmaradt tárgyhoz gyűjtetett, illetve az általa alapított múzeumból küldött, elsősorban 1848/49-ből származó fegyvereket, zászlókat. A megmaradt könyvekből 1949 első négy hónapjában folyt