Orbánné Szegő Ágnes: A Tiszafüredi Múzeum és Könyvtáregylet története 1877-1949 (Tiszafüredi Füzetek 7. Tiszafüred, 2007)

képzett múzeumőr híján az ásatásokra folyósított államsegélyt beszüntetik. Ettől kezdve nagyrészt a két alapító által felhalmozott értékekkel folyt tovább az intézmény kulturális ismeretterjesztő munkája. Tiszafüred fejlődése évtizedekre megtorpant az I. világháború kitörésével. Az 1888 táján megindult fejlődés, a település modernizációja csak részlegesen ment végbe, az infrastruktúra egy része épült meg, a tervezett Tiszafüred Nádudvar vasútvonal és a járási kórház megépítésére már nem volt idő. Az éppen elkezdődött iparfejlődés zsákutcába futott, az egyetlen nagyobb üzem már csak néhány fővel vegetált. A 237 "ipari vállalkozás" közül 152 alkalmazott nélkül dolgozott. A helyi megmaradt egyetlen bank, a Takarékpénztár többször került a csőd szélére. A Tanácsköztársaság rövid intermezzója után majd egy éves román megszállás következett, amely a település megyei kapcsolatrendszerét teljesen szétzilálta. A helytörténész számára a legnagyobb veszteség 1914-től kezdve a helyi sajtó teljes hiánya, ami ma már meg nem magyarázható. A két polgári iskola és a járási közigazgatási intézmények, Füred regionális kereskedelmi központ volta mellett Füred városias jellegét a községházán működő múzeum és könyvtár adta. A Múzeum és Könyvtáregylet történetének harmadik korszaka (1912-1949) A község hivatalos és szellemi vezetői továbbra is a szívükön viselték a kulturális intézmények fejlesztését, a ha-