Füvessy Anikó: Józsa Gyuri, a tiszafüredi nábob (Tiszafüredi Füzetek 6. Tiszafüred, 2004)

vót valami gyűlésen és hazajövet fázott meg." Mások úgy tudták, hogy „1845-be Pestre utazott a fogát kihúzatni, azonban a foghúzás által vérmérgezést kapott és 1846-ban meghalt." „Nem vót felesíge. Gyereke se vót. Nem maratt annak gyereke se. Vótak neki közeli rokonai, Gencsyek, oszt azokra maratt a sok főd. Mer azok is olyan benfikes, naccságos urak vótak abban az időben." „Szegényen halt meg, nem vót mán semmije. A pénzét elpocsékolta... így ment el a vagyon. Ő meg megmaradt szegényen, és ezt a sírkövet kegyeletből állították a rokonai." Halála után vagyonának sorsa is életviteléhez hasonlított. A tiszafüredi múzeumban őrzik hagyatéki, majd egy hónappal később árverési jegyzékét is, amely szerint ingóságaiból néhány hét alatt pl. tizennégy birkát, öt sertést, húsz lovat és negyvennégy marhát loptak el. Elárverezték házi ingóságait is, melyek nagy része kopott, rozoga volt. Sírját több évtizedig egyszerű fejfa jelölte, melyet az általa épített, s az 1844-es jeges árral elpusztított tiszai tölgyfahíd egyik gerendájából faragtak. Ezt cserélte fel a 19. század végén unokaöccse, Wattay Gusztáv egy egyszerűbb sírkőre. Többen már nem is tudják, sírja hol található, de hírhedt tettei gazdag variánsokban öröklődtek az utókorra. Irodalom Bölöni Farkas S. 1834. Utazás Észak-Amerikában. Kolozsvár, 1834. Dr. György L. 1940. A magyar nábob. (Erdélyi Tudományos Füzetek 120. sz.) Kolozsvár, 1940. Petőfi S. 1974. Összes prózai művei és levelezése. Bp. 1974. Orosz E. 1906. Heves és a volt Külső-Szolnok egyesült vármegyék nemes családai. Eger, 1906. Szederkényi N. 1893.