Füvessy Anikó: Józsa Gyuri, a tiszafüredi nábob (Tiszafüredi Füzetek 6. Tiszafüred, 2004)

„Egyik alkalommal számadója azzal a panasszal fordult hozzá, hogy az aszály miatt nagy az ínség a jobbágyok között. Erre Józsa Gyuri beszámoltatta a föpásztort, majd deresre húzatta és a hajdúval megbotoztatta." A botozás után pedig pásztorát felvilágosította, hogy ö úr, a paraszt és a pásztor dolga a szántás, vetés és a jószág nevelése, de mindenből annyi, hogy abból neki is jusson. Hozzá hiába jönnek kérni, panaszkodni, hiszen neki is mindent ők adnak.

31 Kiterjedt birtokát, jószágait, jobbágyait nem ismerte. Egyszer Karcag környékén kérdezte az egyik pásztort, kinek a nyáját őrzi, mire azt a választ kapta, hogy a Józsa Gyuriét. Ezt se tudtam! Majd megtudná, ha eladnék belőle egy párat! Cselédeinek nem fizetett bért, hanem szabad lopásra szegődtette őket. Ez azt jelentette, lopjon mindenki, amennyit tud, csak ö ne vegye észre, azaz mindenki éljen meg abból, amivel bánik. „Vót neki egy gulyása, és azt mondta, hogy nem mér, nem fizet, semmit sem, éljen meg abból, amivel bánik. És kérem szépen, gyött az idő, gyött az ősz, gyött a hideg; hát ruha kék, enni kék, ennivaló kék. Vót szép nagy csapat marhája, gulyája Józsa Gyurinak, összekapott egy pár darab szép nagy marhát, maga elébe fogta, gyött a füredi vásár, oszt hajtotta a vásárra maga előtt. Józsa Gyuri meg ment ki a tanyára, hogy minek, minek nem, hát biztosan szétnézni a birtokára. Tanálkoztak az úton. - No, hé! Hát hová mégy, hová hajtod azokat a szép tinókat! - Hajtom a vásárra. - Na, hm, be kár vóna ezt a szép jószágot elhajtani, nekem is szükségem vóna ezekre a jószágokra. - Hát kérem, uram, élni kell valamibül. Amivel bánok, abbúl kell megélni." Miután a földesúr megkérdezte az árát, visszaküldte a pásztort a marhákkal a gulyára, az árát pedig kifizette neki. „Megismerte a gulyását, milyen gazda az, aki nem ismeri meg a bojtárját?" 3 1 KPMA 1-69. 32 Szilágyi M. részletesen idézi (V.o.: Szilágyi M.. 1967. 234.; KPMA 316-74. 30.) 17