Orbánné Szegő Ágnes: Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete (Tiszafüredi Füzetek 5. Tiszafüred, 2004)

sörnagykereskedést, Sámuel 1904-ben fűszer- és gyarmatárú nagykereskedést, Herman porcelán- és üvegkereskedést nyitott. Adolf 1923-ban zárta be vegyeskereskedését, szesznagy-kereskedést, majd 1931-től szeszfőzdét tartott fenn. Az Igari úton, a mai pincediszkont épületében volt a nagykereskedése. A földbirtokosok mellett a továbbiakban ők voltak a legmódosabb zsidó polgárok Tiszafüreden, egészen 1944-ig. Gyermekeiket ők is értelmiségi pályára adták, Sámuel fia orvos lett. Rubinstein Adolf vagyonát a harmincas években kétmillió pengőre becsülték. Az 1944-ben a gettóba hurcolás előtt felvett vagyonleltárak szerint vagyonuk egy részét budapesti bérházak vásárlására fordítottak. A vendéglátás hagyományos zsidó foglakozássá vált a XVIII. századtól kezdve Magyarországon. Korábbról is vannak adataink tiszafüredi kocsmarosokrol, a századfordulón és a XX. században is a kocsmák, vendéglők, kisebb-nagyobb szállodák tulajdonosai, működtetői viszonylag nagy számban voltak zsidók. Tiszafüred első szállodája, a Bika szálloda 1894-ben épült. A szállodát előbb bérelte, majd megvásárolta Barna (Braun) József, 1929-ben bekövetkező halaiáig családja tulajdonában volt. A szálloda 10 szobából, kávéházból, étteremből, az. emeleten bálteremből és az úri kaszinó helyiségeiből állott. 1912-ben építették hozzá a mai mozi épületét. A szálloda Tiszafüred felső rétegének találkozóhelyévé vált, a járási bálokat is itt rendezték. Pilitzer Ignác 1903-ban nyitotta meg a vasútállomásnál lévő vendégfogadóját, amelyben néhány vendégszobát is fenntartott. Czeizler Dávid kocsmája a városközpontban volt, halála után lánya, Róza vezette. A kocsma a kocsisok és cselédlányok találkozóhelye volt. Szintén a központban állott Rosenfeld Lőrinc, Poldi kocsmája. A Tiszafüred és Hortobágy közötti országút mellett több csárda is működik a mai napig. Füredhez a legközelebbi a Patkós IS