Orbánné Szegő Ágnes: Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete (Tiszafüredi Füzetek 5. Tiszafüred, 2004)

tonnája volt. A házalónak végig kellett gondolnia a város szükségleteit, az árupiac helyzetét, ismeretekkel kellett rendelkeznie, vagyis ki kellett magában fejlesztenie egyfajta gazdasági racionalizmust. A házalás leginkább a zsidóság foglalkozása volt Európában, többnyire ezen az úton tudott a gazdasági élet kereteibe beilleszkedni. A hierarchia következő lépcsőfokán a szekeres vándorkereskedők (questores circumlbrei) álltak, ők már nagyobb tételben, rendszeresen adtak-vettek, fuvaroztak. A nyílt bolttal rendelkező kereskedők (mercatorok) mindenféle áru adásvételére jogosultak voltak. A vidéki zsidó mercatorok és questorok gyakran a bécsi, a pesti, a győri, vagy pozsonyi nagykereskedő cégek bizományosai voltak, amíg maguk is meggazdagodván, a nagykereskedők magasabban adózó és magasabb rangú kiváltságolt osztályába nem léptek. "IS2

n-ben említették először a két kunkerületben a zsidó árusokat, okik házaló, a Föld szint árulóként 15 krajcárt fizettek. L gyanitt a kocsin megjelenő portékás zsidók napi 30 krajcár taksát voltak kötelesek fizetni a heti vásárokon és piaci napokon. 1828han földön áruló zsidókat, továbbá 'Fazekasok közönségesen szekér nélkül' is a taksát fizetők között találhatók...a cserépedény különböző fajfáinak vásári értékesítésével már ebben az időben is a fazekasokkal párhuzamosan a kereskedők, köz/ük a zsidé)k is foglalkoztak. "' Fényes Elek említi először Tiszafüreden a zsinagógát, amely az 1847/48-as összeírásban a Nánássy földbirtok területén szerepel. Az. izraelita hitközség tulajdonában volt még paplak, imaház, és sakterház is. Palugyay Imre 1850/51-ben a Tiszai járásban 1371 zsidó lakost regisztrált. A legtöbben Tiszabőn laklak 424-çn, Tiszafüreden