Orbánné Szegő Ágnes: Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete (Tiszafüredi Füzetek 5. Tiszafüred, 2004)

A szovjet csapatok közeledtével az első sikeres vöröskeresztes akció szabadította ki őket a gázkamrából. így érhették meg 20, illetve 30 kilósán a tábor január 17-i felszabadítását. Az 1941-ben regisztrált 442 tiszafüredi zsidó lakosból a felszabadulás után legfeljebb hetvenen maradtak életben. Családok sora pusztult el, egyetlen ép család sem került vissza. A háború, a munkaszolgálat, a koncentrációs táborok és a családtagok elvesztése egész életükre kitörölhetetlen nyomot hagyott a túlélők testén és lelkén egyaránt, még azokon is, akik nem vettek részt a borzalmakban. A visszatértek nagy része kivándorolt az országból, vagy Budapestre és más nagyvárosokba telepedett. * * * Radványi Matild: "Nagyon sokszor nem bírok megvacsorázni a híreknél, mikor látom, hogy itt ölik az embereket, ott ölik az embereket. És hogy miért? Miért? Semmi nem éri meg azt, hogy öljük egymást]" Dr.Lebovits Imre: "Az a döntő, hogy ez így nem mehet, mert a gyűlölet az biztos, hogy rossz tanácsadó. A békesség az a legfontosabb az, hogy az emberek ne felejtsék el, hogy mi történt, és ne fordulhasson elő mégegyszer, nem a zsidókkal, senkivel se ne fordulhasson elö az, ami velünk megtörtént... "