Orbánné Szegő Ágnes: Tiszafüred és vidéke zsidóságának emlékezete (Tiszafüredi Füzetek 5. Tiszafüred, 2004)

Deák I

m rétié: "A templomba hordták össze a holmit a zsidó lakásokból, a rengeteg holmit, gyönyörű szép holmik voltak ott, gyönyörű ágyneműk, selyempaplanok. Hát persze a tömeg, hát milyen az ember? Kapzsi, ugye

9 Kiálltam a kapuba, láttam, hogy úgy megrakodott némelyik, a hátán dunnát, párnát, hogy nem látott ki tőle. Mikor aztán nem kellett neki a toll, esak a ciha, akkor fogta, oszt szélnek eresztette, kihasította, oszt olyan volt. mintha hó lenne az egész Fő utcán, tollból, meg pehelyböl. " A gettóban a nőket és a férfiakat is kíméletlenül megmotozták, elrejtett értékek után kutatva. Dr. Lebovits Imre: "Megérkeztek a csendőrnyomozók és elkezdték elővenni a legtekintélyesebb és leggazdagabb embereket, és kegyetlenül, tényleg a legkegyetlenebb módon verték őket, csalánnal a nemi szervüket, vallatták őket. hogy hová dugták el az értékeket. Hallani lehetett a szerencsétlen emberek sikoltozását. Megverték őket függetlenül attól, hog}- bevallották-e. vagy nem vallották be a dolgokat. " 1944.június 8-ának délelőttjén lovas kocsikkal és gyalog hajtották a tiszafüredi zsidókat a vasútállomásra. Nem a város központján keresztül, hanem a 'part alatt', a város szélén végighúzódó egykori Tisza-mederben menő, legalább öt kilométeres úton kísérték őket, mivel a városban éppen úrnapi körmenet zajlott. A vasútállomás környékét lezárták, az elbúcsúzni jövő szomszédokat sem engedték területére. Az állomás irodájában nyivántartásba vették őket. Kuczik Tamás, akinek édesapját szekerével együtt kirendelték a zsidók fuvarozásához: "Egyek felől jött egy mozdony, négy, öt vagy hat tehervagonnal. Az ablakok lekötve szúrókásdróttal, még az is új volt, az is előttem van. S akkor meg-