Füvessy Anikó: Tiszafüred fazekassága (Tiszafüredi Füzetek 2. Tiszafüred, 2002)

lapos süteményestál kísérleteztek, melyen rátétes nagy virágokat, leveleket helyeztek el. Ezek a kísérletek azonban nem hoztak eredményt. Az a néhány, még hagyományos modorban készített edény méretben megnagyobbodott, vastagabb falú korongozásán és elnagyolt díszítményén egyaránt meglátszott a gyakorlatlanság. A mezőtúriak díszített termékeikkel a füredieket kiszorították a piacról. Egyre több fazekas nézett más megélhetés után, s Tiszafüreden az I. világháborút követően ez a korábban igen népszerű mesterség elhalt. A tiszafüredi fazekasstílus az 1920-as évek végétől Karcagon élt tovább. Kántor Sándor, a közelmúlt neves karcagi fazekasa Györffy István néprajzkutató javaslatára régi füredi motívumokkal díszítette edényeit. A kezdetben másolt, majd az egyénileg újrafogalmazott formák és díszítmények a régi népművészetnek új szerepkört jelöltek ki.