Füvessy Anikó: Tiszafüred fazekassága (Tiszafüredi Füzetek 2. Tiszafüred, 2002)

adták az egyik gyakori díszítményt. Népszerűbb női nevekkel, évszámmal látták el a falra kerülő tányérokat, a férfi vásárlók a férfi keresztneves butellák közül választhattak. Az alapszínek mellett az 1880-as évek elejétől a kék szín is megjelent, ez sűrűbb festék volt, melyet ecsettel festettek fel. A kék színű, matyórózsának nevezett kinyílt virágtányér ekkor került az edények fő motívumai közé. A paraszti szokásrendbe a korábbi edénytípusok mellé a lisztesbödönök, a több részes komaszilkék, a dátumozott fülű, díszes lekváros- és tejfelesszilkék, tejesköcsögök is beépültek. A díszes fűszer-, dohány-, tinta- és gyufatartók is egyre terjedtek. Ezekből az évekből maradt fenn a legtöbb miskakancsó is. Nagy részük megrendelésre vagy ajándékba készült, melyről felirataik is tájékoztatnak. Ezeken is igen gyakori a szerkesztett virág, a rozetta, de számos, szabad rajzú változat is fennmaradt.