Füvessy Anikó: A füredi nyereg (Tiszafüredi Füzetek 1. Tiszafüred, 2002)

1796-ban Váli András "Magyar országnak leírása" című könyvében találunk arra utalást, hogy itt "nevezetes magyar nyergeket készítenek". Híre azonban már a XVIII. század közepén ismert volt. A füredi nyerget két korabeli költőnk is érdemesnek tartotta versbe foglalni. Az 1764-ben elhunyt Amadé László egyik versében írta: "Teli volt fogasom füredi nyergekkel". Gvadányi József az Egy falusi nótáriusnak budai utazása című elbeszélő költeményében egy másik híres nyereggel együtt említette: Véltem, hogy? ha ülnek paripalovakon, Igmúndi, füredi nyereg lesz hátokon. " Gyalogos, majd huszártisztként jól ismerte a huszárok kedvelt nyergét, melyről a Rontó Pálban is megemlékezett: "Másnap kiosztották mind a rimondákat, / Pokrócot, szerszámot, abraktarisznyákat, / Cafrangot, takarót, füredi nyergeket, / Keféket, vakarát, futrás köteleket. "