Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)

84. VÁLTOTT GYEREK (Pócs Éva) - 85. ELVITT ANYATEJ VISSZASZERZÉSE (Pócs Éva)

hit (33., 37., 39., 40., 41., 42., 49., 55., 56., 58., 59.). Akaratlanul elsősorban másik szoptatós anya vihe­ti el a tejet. Ezért nem szabad a szoptatósnak olyan helyre mennie, ahol másik szoptatós anya van (39.). Akármilyen látogató is elviheti (45.), ha az ágy sarkára ül (39.), vagy ha az anya lakásában valamilyen fontos holmi (talán a gyerek holmija) mellé ül le (52.). Tehát a szoptatós anya, a tej, a gyerek és mindkettőjük holmija olyan kapcsolatban vannak, hogy bármelyik megszerzése, érintése által megrontható az egésznek a többi része is. Ez a kapcsolat van jelen abban a hitben is, hogy a hangya el­viheti a tejet, ha az lecsöppen (6., 15., 20., 53., 54.). E hit - országos elterjedtségéből következtethetően - valamikor általánosabb lehetett a megyében, de az adatok mai gyér száma azt jelzi, hogy már a közelmúltban nem vették olyan komolyan, mint az ember (másik szoptatós anya) általi elvitelt. A rosszindulatú elvitelre vonatkozó hit részben láthatatlanul vagy állatalakban megjelenő boszorkányról szóló hiedelemtörténetekben nyilvánul meg: Valaki fogdosta az anya nyakát, majd csapódott az ajtó, és eltűnt (45.); valaki háromszor kopogott, de nem látszott semmi (16.); egy anyának az ágyára fekete macska ült (48.). A vége mindig az, hogy a tej elapad, elvitték, elkötötték (16.). A tej elkötésére egyéb adataink is vannak (12., 49.). Az elkötés mibenlétére vonatkozó elképzelése nemigen derül ki ezekből sem — ha következtethetünk egyetlen adatunkból (34.: a boszorkány csomót köt), és a megkötött tej kioldására vonatkozó említett adatainkból, valóságos, analógiás megkötő müveleteket képzelnek el. Megronthatják az anyát szoptatás közben a hit szerint ráolvasással is (5.), egy adatunk szerint pedig úgy történt a tejelvitel, hogy a gyerek száját csókoláskor valaki körülnyalta (36.). Többi adatunk általá­nosságban beszél boszorkány (1., 4., 15., 16., 26., 42., 52., 62., 64.), vagy boszorkányos tulajdon­ságokkal, rontó képességgel felruházott bába (26., 43., 44., 52.) rontásáról. A bába a hit szerint többnyire bosszúból viszi el a tejet, ha rosszul fizették meg a szülésért, vagy egyéb módon megkáro­sították (43., 44., 52.) és mint láttuk, kifizetésével esetleg a tej visszaadására lehet kényszeríteni. Egy hiedelemtörténet szerint egy anyának a szoptatás kezdetén mindig megjelent a bába és nem jött teje (52.). A kinthagyott pelenka ellopásával való tejelvétel szintén a csecsemőhöz tartozó tárgyakkal való rontás: éjjel vagy naplemente után félnek kint hagyni a pelenkát (39., 42., 48., 52.). A hit közelmúltbeli elevenségét bizonyítják, hogy — mint láthattuk — a tej visszaszerzése az ellopott pelenka vissza­szerzésével is ismeretes (vagy pl. egy nem említett adat: az ellopott pelenka helyett másikat hagy ott a rontó; azt kipróbálják: ha nem ereszti át a vizet, valóban elcserélték (39.). 3. Megelőzés. Az anyatej elvitelét megelőző módszerek nagy része általános rontáselhárító módszer, amelyet éppúgy alkalmaznak a szemverés megelőzésére, gyerek „elváltásának" megelőzésére, mint bármilyen más, az újszülöttet és anyját óvó célokra — tehát a születés utáni időben általában óvják az anyát és újszülöttet mindenféle valódi és vélt veszélytől (lásd: 84. téma). Adott esetben ezek az általános rontáselhárító-óvó cselekmények anyatej elvitele ellen konkretizálódhatnak, ennek megfele­lően nem is vizsgálhatók, ül. térképezhetők egyetlen téma (egyfajta cél) kapcsán. E módszerek: az ágy elfuggönyzése (10., 38.), fokhagyma tétele az ágyba (lepedő alá vagy az asszony fejéhez koszorú — 45.; 3 gerezd tört fokhagyma rongyban az ágyba — 4.); az ajtó bekötése éjjelre gatyamadzaggal (15.); az asszony ura gatyamadzagjával a nyakában fekszik (4.); a mellet disznótrágyával kell bekenni (1.); csütörtökön nem szabad boszorkányról beszélni (4.); az anya avatóig nem megy ki (2.), ül. nem megy túl a keresztúton (2.); első útjára a templomba szótlanul megy (48.); az utolsó kimosatlan köldökfáslira kilenc görcsöt kötnek, úgy teszik a gyerekkocsi aljába (48.); mosás (pelenkamosás?) után nem szabad a vizet az útra kiönteni, mert elmegy a tej — sokan járnak az úton, valaki felszedi (51.). Más jellegűek a tejelvitel megelőzését szolgáló tilalmak: ezek olyan cselekmények tiltásai, ame­lyekkel a hit szerint a tejet el lehet vinni. Ezért ezek sajátosan az anyatej elvitelének megelőzésével kap­csolatosak, azonban nem igazi megelőző eljárások, hanem pusztán a tilalom betartásának következ­ményei (egyúttal a tej elvihetőségére vonatkozó hit elevenségének bizonyítékai). A látogatót a kisgyere­kes anyától távol tartják (40.); a látogató — hogy el ne vigye a tejet — az ágy sarkára fej (48.); a szoptató anya nem ad kölcsön — a kölcsönadott tárggyal az anyatejet is el vihetnék (39.); a tej nem cseppenhet le (mert mint tudjuk, „elvinné a hangya"); ezért a kifejt tejet nem öntik ki (55.), pelenkára fejik (1); vigyáznak, hogy a tejes ruhához ne kerüljön hangya (20.), ül. pernyedombra, tűzhelyre öntik (6., 25.). Utolsó adatunk egy eddig nem érintett újfajta kapcsolatot jelez: (amely egyébként főleg a levágott hajjal és körömmel kapcsolatban ismeretes — lásd: 115 téma): ha valakinek folyik a melléből a tej, a tűzbe kell önteni — kiönteni nem szabad, mert a másvilágon a gyerek utánajár (20.). Pöcs Éva 40

Next

/
Oldalképek
Tartalom