Szabó László – Gulyás Éva – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza II. 1. (2001)
100. SZENT GYÖRGY NAPJA (Pócs Éva)
Az a tény, hogy szent György napján harmatot szednek, meglehetősen közismert a megyében. A művelet célja is elég köztudott: több föle legyen a tejnek (27.), sok tejet adjon a tehén (17., 39., 50., 63.); másutt inkább a tejhaszon másoktól való elvétele, tehát a rontó szándék domborodik ki (22., 18.; 41.: azzal „ vette el a másik tejirül a felit"). Szórványosan bukkan fel, és talán csak a szent György nap összetettségéből következő kontamináció, hogy a harmatot a tehén rontástól való óvására használják: bedörzsölve a harmatos abrosszal (42.), vagy a harmatos köcsögöt az ólajtó fölé szögezve (51.) vagy a megrontott tehén gyógyítására teszik el (34.). Egy adat szerint a baromfinak adták, hogy ne dögöljön (23.). Ha megnevezik a harmatszedő személyeket, általában asszonyokról, öregasszonyokról beszélnek, de ritkábban férfi is (23., 42., 51.) előfordul. Más esetekben csak boszorkányoknak tulajdonítják ezt a ténykedést, mintegy elidegenítve önmaguktól (1., 18., 20., 22., 35., 39., 42., 44., 64.). A „mindenki" és a „boszorkányok" kettőssége jól megfelel a néha bizonyíthatóan tényleges gyakorlat és a csak szájhagyományozott közlések illetve hiedelemtörténetek kettősségének; és jelzi a mágikus cselekmény hatásosságába vetett hit csökkenését. Természetesen nehéz megállapítani, hogy konkrétan mi az, amit valóban véghezvittek, és melyek a csak mondai motívumok. Maga a szedés történhetett magukra terített abrosz (15., 25., 27., 63.), ponyva (35., 50.), kendő (2.), lepedő (20., 22., 23., 25., 38., 39., 40., 41., 42., 49.) vagy saját ruhájuk (25.: kötény) harmaton való húzgálásával. Egy esetben köcsögbe szedték a fűről a harmatot (59.). A ruhadarabokat harmatos füvön, réten, legelőn (25.: búzán), egy adat szerint temetőben, sírokon (39.) húzogatták, éjjel, éjfélkor (2., 17., 18., 25., 34., 35., 39., 41., 42., 51., 63.) illetve hajnalban, napkelte előtt (1., 13., 23., 25., 39.). A harmatszedés fontos része a közben mondott, ráolvasás-jellegű, kötött szövegű mondóka, amely kifejezi a kívánt célt, és mint kötött szöveg könnyen fennmarad — a mondai formáknak is fontos tartozéka —, egyúttal fenntartja a harmatszedés — tejvarázslás kapcsolatának tudatát is. A mondókák egy része országosan közismert szöveg: „Felit szedem, felit nem" (2., 18.); „felit viszem, felit nem" (17.); „ Vaját viszem, tejét nem" (25.); „ Viszek is, hagyok is" (13., 33., 34., 40., 50.); „Hagyok is, viszek is" (38., 39., 42.); „Szedek is, hagyok is " (42.). Más részük egyedinek tűnik: „A te tejed elfogyjon, az enyém megszaporodjon" (33.); „Teje-vaja idegyüjjön, Szara a gazdájáé" (25.); „Az én tehenem tejet adjon, A másé meg apadjon el" (42.). Kérdés, hogy a szövegeket valóban mondták-e, vagy csak a mondai formák tartozékai. Az egyedi szövegek ténylegesen elmondott ráolvasásnak tűnnek. Az összegyűjtött harmatot a tehénnel itatják (13., 63.); tejesfazékba teszik (27., 25.: kicsavarják a ruhát a tejesfazékba, vagy a tejesfazék öblítővizébe), a tehenet megtörlik vele (39.), a tehénre terítik a harmatos ruhát (40., 39.), a jászolba teszik (39.), a tehén hidlása alá teszik (50.). Egy helyen közben füvet is téptek, ezt a tehénnek adták (25.). Egy adat szerint a boszorkány „meghengergőzött a harmatba meztelen" (44.). Néhány szórványadatunk a harmat más jellegű felhasználására utal. Ilyen a lópokróc húzogatása a harmaton: a ló gazdája végzi, hogy szép legyen a lova (42.). Egy talán szintén a harmatszedés körébe vonható adat szerint éjfélkor vették a boszorkányok a „szőlő vizit": a titokban megvágott szőlővessző nedvét üvegbe gyűjtötték, ezzel gyógyították a szeplőt, és rontották a tehenet (a lébe mártott tűt szúrták a tehén oldalába — 48.). A kimondottan hiedelemmondai megfogalmazások bizonyos csak mondai motívumokkal bővülnek. Ez két esetben az országszerte ismert kilesés-rosszul utánzás-büntetés motívuma: Valaki beállt a boszorkányok közé harmatot szedni „csak úgy passzióból" ... utána jajgatott „hogy tüzes villákkal szurkálják a szemét"... „megtanították őt az asszonyok, hogy ne utánozzon senkit" (39.). Lékó Pista nevű boszorkányos csordás figyelmeztette az asszonyokat: „már hiába szeditek ... el vagytok késve, mer a napnak fenn van a bajusza. De én hét lyukú patkóra szedtem a harmatot, nekem lesz tejem, vajam" (25.). A jól sikerült utánzás szintén mondai motívuma: egy kocsis kileste a harmatszedőket, kötőfékkel utánozta a cselekményt, tódítva a szöveget: „mind szedem, mind szedem! — attól kezdve ha felakasztotta a kötőféket jött belőle a tej" (2.). E mondai motívumok, illetve mondák ismerete, terjedése — akár nem hitt, szórakoztató történetekként — hathat a tényleges gyakorlatra is, fenntarthatja a valóságos, célszerű gyakorlat ismeretét is. 99
