Szabó László – Csalog Zsolt szerk.: Szolnok megye néprajzi atlasza I. 1. (1974)

Tájékoztató /Szabó László/

A jelzett három időszak anyagáról adott képünk hitelesítéséhez fontosnak tartjuk megjegyezni és bővebben tárgyalni azt, hogy közölt anyagunk kizárólag 1963-1972. közötti időszakból származó, atlasz-módszerrel gyűjtött, eddig nem publikált forrásanyag. Nem használtunk fel sem irodalmat, sem múzeumi gyűjteményeket /adattár, fotótár, tárgyi anyag, filmanyag/, illetve ha a múzeum anyagából használtunk is valamit, ez saját, az SZMNA munkáival párhuzamosan gyűjtött múzeumi anyagunk. Volt,olyan eset, hogy kitűnő irodalmi anyag állott a rendelkezésünkre /pl. GYÖRGYFFY I, nagykunsági témájú tanulmányai, vagy a jászsági szürhimzésről szóló munkája/, s az abban foglaltakkal kiegészíthettük volna a századfordulóra vonatkozó gyűjtéseinket, ám felhasználásuktól eltekintettünk. Mindezt pedig két ok miatt tettük. Egyrészt az SZMNA-t olyan forráskiadványnak tekintjük, amely teljesen uj anyagot ad át a néprajztudománynak, s tudjuk, hogy ennek az uj anyagnak a korábbi nézeteket is módositó hatása lehet. Nem kívántuk ezért magunk elvégezni a korrekciókat. Csupán anyagot kivántunk nyújtani, amellyel aztán kiki a maga területén dolgozhat. Ugyanakkor tudjuk, hogy az atlasz módszerű feldolgozás csak egyetlen lehetőség a sok néprajzi módszer közül, s megvannak a korlátai. E módszerrel a megye valós képét nem lehet megrajzolni, s ujabb, más jellegű módsze rekkel kell még kiegészítenünk a képet, hogy megközelítse a valóságot. Éppen ezért nera akartuk más időszakban, más módszerekkel gyűjtött anyaggal a magunkét köverni. Egy tisztán alkalmazott módszerrel gyűjtött anyagot forráskritikának alávetni egyszerűbb. Márpedig a néprajz, mint tudomány, éppen a források kritikáját szokta gyakran elmulasztani vagy felületesen elvégezni. Magunk kivántunk e munkához segitséget adni, hogy a tudományos igazságnak megfelelőbben használhassák majd a szakemberek adatainkat. Másrészt azért ragaszkodtunk ilyen mereven saját, meghatározott időszakban, atlasz módszerrel gyűjtött anyagunkhoz, mert ugy véltük ezzel ujabb adategyü^test adhatunk a tudománynak, s nemcsak a néprajznak, hanem más társtudományoknak is. Az olvasó ügyanis az SZMNA lapjairól azt a képet olvashatja le, ahogyan a legutolsó 6o-7o év a közösségek kollektiv emlékezetében él. Nem a századforduló vagy a két világháború közötti időszak valós képét adják a térképlapok, kommentárok, hanem ahogyan ez a ma élő emberek tudatában él, ahogyan a mai emberek emlékezetéből szakavatott, kérdezni módszeresen tudó néprajzos szakember kibonthatja, felidézheti. Jól tudjuk, több jelenségnek meg kellett lennie egy-egy kutatóponton, hiszen irodalmi adat van rá, ám az egész közösségben egyetlen egy ember sem akadt, aki a gyűjtést végző kérdései nyomán is emlékezni tudott volna rá. Valószinü ilyen esetekben, hogy már abban az időben is csak kevesek gyakorlatában élhetett ez, esetleg csak egyedi jelenség volt, de egykorú gyűjtőink nem jelezték az arányokat. Éppen ezért itt közölt anyagunk bár nem áll messze a századforduló valós képétől,mégsem egyezik azzal. Tartozunk ezért a tudományos igazságnak azzal, hogy a jövőben más módszerrel gyűjtött anyaggal módosítsuk ezt a vázlatot. - 17 -